Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 10. szám - Pálfalvi Lajos: A test halála az okoskodás

A szám legnagyobb részét a szamizdat-irodalomban kedvelt átmeneti műfajok teszik ki. Három ideológiai témájú esszé olvasható Kolakowskitól a Megváltható-e az ördög című kötetből. Jacek Bocheiíski Hit és számítás című írása a szamizdatban folytatott polémia korai példája (1978-ban jelent meg a Zapisban), és része annak a ma is változatlan hevességgel folyó vitának, ami az értelmiségi szerepeket próbálja meghatározni. Kissé melankolikusan írom le: tudtommal azóta sem jelent meg egy sor sem tőle magyarul, pedig valaha két regényét is lefordította Kerényi Grácia.

Itt jelent meg az első' részlet Kazimierz Brandys Hónapok című naplójából, ami a Kis apokalipszis mellett a lengyel szamizdat-irodalom legnagyobb könyvsikere volt (még dánul is jelent meg belőle válogatás). Az 1981 decemberi emigráció előtt készült feljegyzésekből olvashatunk hosszabb válogatást. Brandys itt belülről ábrázolja az ellenzékbe vonult szellemi elit mindennapi életét és azt, milyen magatartást kíván a pillanatonként változó politikai helyzet. Egyébként a szemelvényből is látható, hogy meglehetősen eredeti műfaji változatot hozott létre: szó sincs itt naiv intim irodalomról, önfeledt feltárul hozásról. A feljegyzések azonnali kiadásra készülnek és hosszabb időszakokat tekintenek át, mint a szokványos naplók. Bár a kilencvenes évek legelején még megjelent néhány részlet a műből - nem keltett semmiféle visszhangot.

Fontos epizód következik egy alapmű - Brandys naplójánál szerencsésebb - magyarországi pályafutásából. Itt jelenik meg Milosz A rabul ejtett értelem című kötetéből az Andrzejewski esetét feldolgozó Alfa avagy a moralista című esszé. (Korábban az Új Symposion lengyel számában jelentek meg részletek a GaTczyúskiről szóló esszéből.) Azóta persze az egész kötetet is kiadták.

Olvashatunk néhány verset Woroszylski Internálási napló című kötetéből, ezt még az utolsó pillanatban kiegészítették a szerkesztők a Kerényi Grácia emlékére közreadott Magyarul című verssel. A számot MroZek már említett Alfa című drámája zárja.

A lengyel irodalom iránti érdeklődés természetesen nemcsak erre az egyetlen számra korlátozódott. Megint hivatkoznám a szűk szamizdat-kánon- hoz tartozó Herbert-versekre és Mrozek-szatírákra. A Máshonnan Beszélő szerkesztői alig adtak ki vegyes számokat, nem a maradék-elv alapján készítettek antológiára emlékeztető összeállításokat. Volt spanyol szám és volt orosz is, a harmadik. De ebben az orosz számban is volt két lengyel mű. Egy Rugyin című esszé Adam Michnik romantikus korszakából és Gustaw Herling-Grudzinski fontos tanulmánya, a Jegor és Ivan Gyenyiszovics, amelyben a cári Oroszország száműzöttjeit hasonlítja össze a Gulag lakóival.

Mielőtt monotonná válna a felsorolás, hadd mondjak még néhány szót a hetedik, kisebbségi számról. Itt jelent meg először Thomas Venclova és Miíosz párbeszéde Vilnáról, Aleksander Smolar Tabu és ártatlanság című, nyolc év alatt immár klasszikussá vált esszéje a lengyel-zsidó együttélésről és konfliktusról. Mindmáig csak itt jelent meg Woroszylski Új pánmongolizmus? című esszéje, ami a XX. századi orosz-szovjet irodalmi kultúrába belépő ázsiai alkotók sajátos világképét szembesítette az orosz szimbolizmus pánmongolista mitológiájával.

Nem lehet panasz sem a színvonalra, sem a fordításban megjelenő lengyel irodalom arányára. Csak hát eltelt azóta egy évtized, és illuzórikus lenne valódi recepcióról beszélnünk. Az említett műveket nem idézik, nincsenek for964