Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 10. szám - Czakó Gábor: Magyarnak lenni nehéz; Téeszelnöknek lenni könnyű volt, avagy
Téeszelnöknek lenni könnyű volt, avagy MIÉRT NINCS KEVERT ANEKERESDI KOCSMÁKBAN? ’95 nehéz telén sűrű, nehéz felhők borították az ország egét, és hideg volt, hú de hideg! Olyan hideg, hogy a varjak is beálltak a sétatéren galambnak, mint manapság a párttitkárok részvényesnek a jó ^ meleg tőzsdére. Szépasszony vendégei forralt bort szürcsöltek, miközben Ősz Hírlapíró hajdani mesterére emlékezett. Az aprósüteményt jellemesen eltolták maguktól a társalkodók, hiszen a néhai - maradjunk is ennél, s nevezzük az eltávozottat Néhai Dezsőnek - izgalmas élete folyamán általában megtartóztatta magát a szilárd tápláléktól. Midőn beavatta a szakma mélységeibe Ősz - annakidején Zöldfülű - Hírlapírót a Stáhly vendéglő pincéjében, első leckeként elmagyarázta neki, hogy okos ember nem költ zónabécsire, van a borban kalória elegendő. Szépasszony duzzogott, ezért sütötte ő a világhíres mézes- krémest? De mit volt mit tenni? A kegyelet, az kegyelet. Nos, Néhai Deszőt elvitte a májzsugor rendesen, éppen ebben a farkasordító hidegben, amikor a demokrácia is akkorikára kezdett összemenni, amekkorikának az azóta szintén néhaivá lett Kádár János szerette volna látni. Akkorika volt, akkorika, de volt! Nem is lehetett másképpen, hiszen aminek lennie kell, az van is, miként azt Hégel elvtárstól, a nagy bukfenc-művésztől is tudjuk. És a demokráciát, a szabad választást Néhai Dezső a tulajdon bőrén tapasztalta meg, élete virágjába, főmunkatárs korában.- Úgy esett - kezdé nekrológját Ősz Hírlapíró -, hogy főszerkesztője elküldte Nekeresdre, a Magyar-Szovjet Örök Barátság téesz zárszámadó közgyűlésére. Néhai Dezső kora reggel megérkezvén haladéktalanul sietett a kultúrház büféjébe. Ott rögtön elkapta a nosztalgia: a büfében mértek kevertet! Hajaj, régi szép idők! A szocializmus századközepi magyar hajnala, midőn a kocsmákban kihányt gyomorsav-ízű kadarkát tartottak, sört csak télen, viszont likőrből az összes évszakokban kettőt is, úgymint A-likőrt és Bé-likőrt. És a legjobb helyeken kevertet. Nos, a Nekeresdi kultúrbüfé a legjobb hellyé emelkedett Dezső barátunk érzelmes, emlékező lelkében. Szakadatlanul emelkedő hangulatában többet ígért a körülötte gyülekező parasztoknak, mint a Magyar-Szovjet Örök Barátság. Beavatta őket annak titkába, hogyan kell málnást telepíteni úgy, hogy az első kapavágás előtt hitelt, kölcsönt és állami támogatást szerez rá az ember, aztán a málnás helyén a következő évben almáskertet csinál - ismét annyi meg még annyi állami pénzzel. Megsúgta, hogy az okos vezető ingyen szerez John Deer traktort az amerikaiktól, Claes kombájnt a nyugat-németektől: állandó bemutatásra. Folyón túli harangzúgáshoz hasonlatos neveket említett, barátait, akiknek egyetlen szavába került, hogy a faluba tévészerelde települjön, tekercselő954
