Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 7. szám - Kiss Ferenc: Napló

lemetlenséget mondott Tóth D.-nek, mint akinek mindent szabad. Tóth D. tűrte. „Kiértékelt” engem is. Az a baj, hogy az irodalmat morális teljesítményként mérem. A szerző morális magatartását. Én: Vállalnám, ha igaz volna. Én már elértem azt az elemi szintet, hogy azt írom, amit akarok. De eszembe sincs moralizálni.

Szept. 2. 1971. Nemes György mostanában azon tűnődött az És-ben, hogy a szobrok milyen nagy növésűnek tüntetik fel az egykori hősöket. Mintha kis ember nem lehetne nagy. És ezt úgy adta elő, mintha Ferenczi Béniről, Med- gyessyről, Ferencziről nem is tudna. Igaz, hogy M. István királya meg mokány, tehát nem csupán kicsi. Mivelhogy a művész mindig sitilizál, kinagyít, hangsúlyoz valamit. Ilyenformán Nemes reménye sohasem valósulhat meg, a jó szobrok sohasem fognak őrá hasonlítani.

*

Az És új száma, 38. 1971. szept. 18. - el kell ismerni, igen érdekes. Felülmúlja bármely lapét, színvonalban is. Nem csoda, ha a „Véleményünk szerint” c. sorozatban szinte hivalkodnak azzal, hogy nem ők erőltetik a monopolhelyzetet, sőt: ők csak örülnének a versenynek.

Igen jó a Faragó vezércikke. Okosan patetikus. Nagy érdeklődésre tarthat számot a Beatról és a popról c. állásfoglalás, melyet az Illés és az Omega együttes nevében írtak. Magvasan, korrekt élességgel. Kitűnő a Mezei cikke: Kolduspulóver. Jók a Vas I. versei, hasznos a Rab Zs. cikke: Fordítás eredetiből. Kamocsay Ildikó az Igenről ír szellemesen, Tábor Adám Updike új kötetéről. Tanulságos Tasi József ismertetése a zenei ált. iskolákról készült felmérésről. (Torkost is említi.) Okos a 135 Bartók-levélről írott Kroó-cikk. Eörsi is a maga színvonalán költi maivá Homér egy szikráját, tehát

...., ötletesen.

E

hhez képest szót sem érdemelne Koroknál Zsuzsa jegyzete: „Mindenkinek debreceni szeme van? ha nem hivatkozna Bényei cikkére, melyet Nemes Györgynek írt, s ebben bírálta is az És-t, pl. Bata J. elhallgatása miatt”. „Őszinte, emberséges, gondolatébresztő” - így Koroknai. Értelme: nem olyan, mint más támadások. Igen, ők nagyon jól megértenék egymást. Koroknai, Bényei, a Hajdú-Bihari Napló s az Es. S a Debrecenből „elszármazottak” bőrére szívesen kötnének alkut. De a saját szempontjukból igazuk is van. Ez az egység, „egymásrautaltság” elemzést érdemelne. (Korábban az Alfölddel paktál- tak, persze Mocsár leváltása után.)

Az És-ben (1971. okt. 2. 40. sz.) Odor László interjút csinál Nagy Istvánnal, aki Bp.-en járt. S felteszi a kérdést: „Az erdélyiség, a transzilvanizmus, a két világháború közt divatos elméletről, nem hiszem, hogy kedvező a véleménye”. - Nagy I. nem kap a kérdésen olyan mohón, mint a kérdező remélte. Bizonyára feszélyezi az, hogy a „romániaiság” magyarságellenes konzekvenciái eléggé ismertek. S ennek megvalósításában az egykori humanisták, kommunisták: Gaál Gábor, Nagy I. gyászos szerepe. - De Gaál Gáborra nagy önérzettel hivatkozik, s a mai erdélyi irodalom „aggasztó” tüneteit teszi szóvá: a szolgálattól való eltávolodást, - mintha mit sem tudna arról, hogy ennek oka épp a román sovinizmus.

614