Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 12. szám - Bódis Zoltán: Kemény Katalin könyvéről
megszervezi a textúra részeit is. A szövet szálai a közöttük levő lyukakkal, hézagokkal (fuga) együtt alkotják magát a szövetet, s a szöveg is kihagyásaival, megszakadásaival teljes. Ami itt az első pillantásra töredékesnek tűnik, arról kiderül, hogy csak így egész. Az ellipszis poétikai-retorikai funkciója éppen ez: szövegrészek, mondatok, szavak kihagyásával az írás a másik gyújtópont felé nyílik meg. Ebben a megnyílásban „telik be” a látás: a szavak nem lezárt szemantikai egységek többé. „Lángra lobbannak” és e felvillanás mozgásba hozza őket: ez a szavak metamorfózisa. Megszűnik a szavak közötti kovencionális határ, jelentő és jelentett dichotómiáját kérdésessé téve, hisz a jelentő is jelent, és fordítva: sóhajából fonalat font ... pergett a só, haja fényét vesztette jó lenne (jó- rossz? jórossz lenne?) ó, unalom, barmok alá odahányt halom, ujjaimmal malmozom, ez az én egyetlen dalom, az unalom, amott egy szélmalom, elmossa a vízmalom, ezt perzseli a tűzmalom, azt temeti a fóldmalom, csupa henger malom, alatta halálom, ha megtalálom - álom? élem halálom, nem kell a jutalom, hej malom-halom, vállamon hatalom, nyakamon lomp-kolomp, utálom, ez a sokadalom, hát még elem, szerelem, nincs kegyelem, szerelemsivatag, gyűlöletsivatag, buzgalomsivatag, halálsivatag, üdvsivatag, kárhozat - sivatagsivatag (...) malom - alom -lom - OM (...) molam, ólam, ó lám, lamm (igaz ám! - megrázkódott) - MU mégis, magis, magus IMAGO Schaffhausen - Sc ha - af Sir Gottestaub ... Gott ist taub ... Taube Ez a metamorfózis a mindig a mást - a jelentést - kergető forgatagból kiszakítja a szavakat. Az „együgyű etimológia” nem a szavak eredetét tárja fel,hanem a szavakban rejlő eredetet: a szó névvé változik át. A név különleges helyzete abból fakad, hogy a név - a valódi név - nem csak egy a viselőjére önkényesen ráaggatott cimke. A név azonos viselőjével: „Valaki, ott a kezdeten neved kimondja, mélységed parazsa, izzó (...) fel mégsem ismered”. A szó átváltoztatása névvé - a név felismerése - alkímiai folyamat, a fémek arannyá változtatása, azaz megvalósítási út, initiatio. Máshol ez áll: „ismerd fel magad a Szóban”. Ahol ez a felismerés létrejön, a szó névvé változik - jelentő és jelentett egy — ott történik meg az egyesülés (az alkímiában ez a coniunctio), ott hangzik fel a nászdal: „ó sírom, ó nászágyam”. (Kerényi nyomán C. G. Jung is utal nász és gyász antik misztériumokbeli azonosságára). A kettő helyén láthatóvá válik az egy. Ez az a hely, ahol a fiú „megértette a nyelvet”. Agnus és ignis egy. A bárány lángra lobbant. A Levelek a halott baráthoz, a kötet második (keletkezése szerint azonban az első) darabját első pillantásra a véletlen sodorta az előző írás mellé. Aztán 1180
