Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 12. szám - Bódis Zoltán: Kemény Katalin könyvéről

kiderül, hogy véletlen és tudatos választás nem feltétlenül választható el egymástól. A cím itt is véges és végtelen szétválását-összekapcsolódását ígéri, a Levelekben azonban nem található meg az a szöveget, mondatokat, szavakat szétszaggató-átformáló feszültség, ami a„... de a SIVATAG” vibrálását, zaklatottságát adta. Más a dikció, tudatosan megemelt, poétizált a Levelek hangja. Idill — még akkor is, ha a szörnyűségről, a halálról, a lélek katasztrófájáról, s az idill megvalósulatlanságáról ír. Idill - mert ez van legközelebb az ideához.

Ami a levelekből kibomlik, az - Hamvas szavával - harmat-filozófia. Nem lehet rendszerezni, nem lehet megfogni, az ember mégis tudja, hogy ilyen van. Pontosabban nincs, amíg az ember nem tud róla, azért, s amikor már tud róla, azért. Ami e kettő között van, az a ráción túli bizonyosság (itt utalok Karátson Gábor egy írására, miszerint a kínai nyelvben a levél ugyanaz a szó, mint a hit: hszin). Nem több mint egyetlen pillanat: amikor mindezt észre lehet venni. Az első levél végén ez áll: „Tudom, hogy meg kellett állnom”. Ez a megállás hozza el azt az állapotot, amikor az érzékek nem csak a külvilág információit fogadják be („prédát lesnek”), hanem a szemlélő és a szemlélt közötti híddá válnak. Pontosabban olyan kapuvá, amely a megnyílásban kint és bent különbségét megszünteti: „1 am musing - múzsái állapotban szemlélődök, életem olyan nyugodt és végleges, mint egy költemény” (Hamvas Béla). Ezeket a szemlélődő pillantásokat bontják ki a levelek: a találkozás pillanatáról, a füvekről, virágokról, madarakról, csillagokról, s a barátságról szólnak a meditációk. Fontos, hogy itt nem természetleírásról van szó. Ez nem reflexió, és nem is projekció. „A valódi szem sohasem néz önmagára. És minél mélyebbre néz, annál távolabbra lát”. A szemlélődésben eltűnik alany és tárgy. A látásban a kettő - „Valamit azért tudok. Csak sejtek: a lélek egysége visszaállítható minden percben. A lélek egységére emlékezik még mind a lény - egy.

Folyóiratunk 1995. évi számainak megjelentetéséhez a Nemzeti Kulturális Alap anyagi támogatást nyújt.

1181