Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 10. szám - Vajda Gábor: Költői rálicitások
VAJDA GÁBOR Költői rálicitálások ZALÁN TIBOR: ÁTTŰNÉSEK - ÁTTÜNTETÉSEK Zalán Tibornak, a legtehetségesebb magyar költők egyikének munkássága a legprovokatívabbak közé tartozik az utóbbi két évtizedben. Ezt a költő' válogatott versei címe — Attűnések - áttüntetések - és alcíme - Álom a napon felejtett demokráciáról - már önmagában is tükrözi. S ha egyet lapozunk, az első' ciklus mottója - „kísértet jálja be Európát / én már csak ágyban bálnák közt halni meg” - e benyomásunkat még inkább megerősíti. A posztmodern effektusaival összefüggésben, hiszen Zalán Tibor e néhány idézett szóban legalább négy (köztük három újvidéki) többé-kevésbé avantgárd műalkotásra is utal. Az Áttűnések Végei Lászlónak a forradalmakat (köztük a sajátját, az 1968- ast) nosztalgikusan keserű iróniával búcsúztató regényét idézi, míg a „kísértet járta be Európát” a sztálinizmus ellen röpiratot író Sinkó Ervint, a megújult Jugoszláviában otthonra lelt világvándort juttatja eszünkbe. Az „én már csak ágyban bálnák közt halni meg” viszont Petőfin túl Domonkos István főnévi igeneveket sorakoztató nagy versére s Kálnoky László 1982-es Bálnák a parton című verseskötetére céloz. Az idézett (szerző által) kiemelt kifejezések és sorok önmagukban is beszédesek a szerző poétikája szempontjából. A neoavantgárd eszköztára ugyanis szintén Zalán Tibor kifejezéskultúrájához tartozik. E törekvés azért kockázatos, mert a kommunista rezsim az utóbbi időben egyre liberálisabban viszonyult az avantgárd törekvésekhez, belátva, hogy a művészi lázadások többnyire látszatjellegűek, s nem veszélyeztetik a hatalmi hegemóniát. így aztán a neoavantgárd gyakran a konformizmus sajátos formájaként illeszkedhetett be a szocialista társadalom intézményrendszerébe. Mindazonáltal Zalán Tibor e viszonylag terjedelmes kötete többségében az avantgárd elemei tiltakozási gesztusokká állnak össze, tehát nem egyszerűen a világban elveszett ember mások által követhetetlen monológjai. Természetesen ez utóbbira is vannak példák e szövegekben, hiszen az előző két évtizedben - a nagy kiábrándulások következményeként - a fiatalabbak költészetében az értelemellenesség ütötte fel a fejét. Zalán régebbi szövegeiben az adott társadalom és politika elleni tiltakozás az elsődleges és a legszembetűnőbb. Akötet három hosszú verse közül az 1977- ben íródott Ének a napon felejtett Hintalóért irodalmi botrányt okozott az első megjelenése idején, hiszen mint látszatértékeknek a káoszát támadja környezetét. De nem ámokfutóként, mert megszívlelte a bölcs tanácsot: „... el kell a 948
