Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 10. szám - Vasy Géza: Oláh János epikai művei

bejutnak az egyetemre, s éppen ott roppannak össze lelkileg. Süket Sándort azonban nem valamilyen hirtelen megrázkódtatás éri, s vannak benne késztetések arra, hogy megfelelően válaszoljon változó helyzetére. Lényegileg mégis az alkalmazkodásképtelenség alkatának legfőbb vonása, s az ezzel szorosan összefüggő' élhetetlenség. Az albérletet, majd talán a nyaralót is, ahova a szülészetről viszi családját, maga szerzi, de ezen túl szinte semmiben nem igazán kezdeményező, kivéve a gyerek vállalását. Voltaképpen Mari csábítja el őt, majd ott is hagyja, gyerekestül. A főbérlő felesége, Éva asszony az, aki pártolja kapcsolatukat, s elintézi, hogy félje, Döme is beleegyezzen, hogy a lány is odaköltözzön, s hogy eltartási szerződést kössenek. Egyetemi barátja, Nagy szerez neki alkalmi munkát is, meg komolyabbat is, amikor kimarad az egyetemről. Újabb bonyodalmak után Döme beszéli rá arra, hogy ne hagyja magát kisemmizni a lakásból, hiszen nem a becsület,hanem a győzelem a fontos: „Az igazság mindig annak az oldalán van, aki győz”. Ezért szánja rá magát Süket, hogy leszámol Döme új feleségével, Micikével, aki eltüntette, mint kiderül, az eltartási szerződést, így válik gyilkossá győztes helyett még ebben az ügyben is, s most már talán mindenben vesztessé. Győztes csak abban lehetett, hogy döntésétől is függően született egy gyerek, aki most már nyilván soha nem fogja őt az apjának tekinteni, s ő maga sem tekintheti többé a fiának. Nemcsak élet-halál kettősségében függ össze azonban a gyerek és az öregasszony sorsa. Süket igazi bajait is a gyerekvállalás indítja el, olyan feladatra vállalkozik, amilyent képtelen hathatós társadalmi segítség nélkül megoldani, s ilyen segítség nincs, illetve amennyire van, azt ő nem képes felkutatni és elérni. S lélektani értelemben talán már az egyetem végzése is meghaladta képességeit.

Nyilván lehetne rengeteg „tanácsot” adni Süket Sándornak, hogy mi mindent csinálhatott volna másképpen, milyen lehetőségeket találhatott volna a hatvanas évek elején is, amelyekkel elkerülhette volna a vesztes pozícióját, hiszen ennyire vesztessé azért szerencsére kevesen váltak. Igaz, megvan ennek az ő esetében a családi determinációja is. Nagyapját megkínozták, megalázták, hogy lépjen be a téeszbe. Apja segédmunkásként lett 1956- ban a munkástanács tagja, véresre verték a rendőrök, nyugatra szökött vagy a határon agyonlőtték, nem tudni. Ezért sem akar a politikába keveredni, s ezért gyanús a számára mindenki, aki érvényesül. (Nem egészen érthető viszont, hogy ilyen rossz káderlappal miként lehetett egyetemistává.) Az író azonban nem a főhős érvényesülésének, hanem kudarcsorozatának útját kívánta felmutatni. A szimbolikussá lényegülő kudarc regénye Az őrült, s nem azért, hogy a világ totális gonoszságát mutassa föl. Hiszen vannak itt emberségüket, romlatlan erkölcsi érzéküket megőrző alakok is, mint Örzse néni, Sándor nagynénje, akinél korábban lakott, Éva asszony méginkább, aki szinte jótévő angyala, okkal siratja meg hát, amikor meghal. Igazából a mogorva, különc Döme is megszokja, s szinte meg is szereti őt, ezért szeretné kórházi betegágyán azt,hogy a lakás ne a második feleségé legyen, akinek, már látja, csak a lakás kellett, hanem a fiataloké. S Mari sem rossz teremtés, csak gyenge ő is, s miként a fiúról, róla sem tudjuk meg, hogy a hangulati-érzéki fellángolásokon túl mi volt kapcsolatuk alapja. Mindketten szenvedtek a magánytól talán, de kapcsolatuk igazából sem szerelemnek, sem szövetségnek nem mutatkozik.

943