Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 10. szám - Szepesi Attila: A fekete felhő, Kopasz Vénusz, A haarlemi boszorkány (versek)
Kopasz Vénusz Bártáncosnő, fajtalan hús, talpig-tárult kopasz Vénusz, polipkarú asz- szony-őslény, nem lát ilyet Paracelsus, sem a morgó Jebuzeus. Ragadozó párducnőstény, áll a pőre lámpafényben, áspiskígyó, ordas örvény, bőre izzik feketében. Síp sikongat, dobszó döndül, lidérc-Vénusz talpig pőrén vágánsdalra körbepördül. Szállna mintha kormos éjben gitárszónál gyors iramban, ajka nyílik veres vérben, combja-páija óaranyban. Szeme sugarában elvész Szent Kristóf és Holofemész, finnyás ficsur, utcarossza, borissza és bornemissza. Fogy a dobszó, megremegve miccen páros körte-melle. Felcsap újra ritmus, taktus, meg se hőköl, tovapördül pucér Vénusz, fajtalan hús. Gyöngyház-nyakú, melles-faros, szeme, mint a kárbunkulus. Feje búbját beretválja, öle bolyhát beretválja. Tá- tog, mint a cápa szája kárminpiros vaginája. 879
