Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 10. szám - Szepesi Attila: A fekete felhő, Kopasz Vénusz, A haarlemi boszorkány (versek)
Frans Hals: A haarlemi boszorkány E nyálzó-arcú vénség, e roskatag szipirtyó sandán arcodba leskel. Az ajka messzebűzlő, fogsora vámpiré, homloka mintha nyálkás csigák ösvénye volna. Vállán bagoly borong, huhogva néz az éjbe, őrző, karmos madár, berek véres lidérce. Füle ürülék-barna, nyaka undok penész-zöld. A szeme üregében denevérek lapulnak. S te, kései utód, ezredvég báva kölyke, bambán, hitetlenül nézed az ódon festményt. E csupa-ránc boszorkát, e szörnyű agebet, kiró! nem tudni, hajdan ki volt a széptevóje, még csitrilány-korában üde volt-é vagy ifjan is rettentő' boszorka, kit kocsmatöltelékek s csavargók kokasoltak az árokpart szemetjén... Most felfénylik az arca, hiába rút szipirtyó, álommá lélekül, mert így festette egykor ecsetjével simítva a goromba lenvásznat a haarlemi varázsló, mesternek mondott Frans Hals, éjféli műhelyében, messzi Németalföldön, 1628 baljós esztendejében.
