Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 8-9. szám - Vékony Gábor: A magyar honfoglalás kútfői

hallunk először. 892 után a magyarok a Kárpát-medence jelentős részeit birtokba vették, anélkül, bogy kelet-európai szállásaikat feladták volna. Erre csak 900-ban, a besenyő támadás következtében került sor.

A magyar honfoglalás kútfői ennek a majd évtizedes eseménysornak a forrásaival ismertet meg bennünket, de ismereteket nyerhetünk itt a korábbi és későbbi történetről is. A kiadvány természetesen magán viseli a tematikus forráskiadványok jellemzőit: az egyes forrásokról csak vázlatos, de útmutató képet kap az olvasó. A korábbi forrásismertetésekbez képest azonban igen jelentős benne az új hozadék: Bölcs Leó Taktikája Vári Rezső kritikai szövegére támaszkodik, részleges előzmények után első ízben kerülnek teljes — a magyar vonatkozásokat illetően teljes — közlésre arab és perzsa szöveggel a muzulmán források, s ugyancsak újdonságnak mondható a szláv források magyar vonatkozású részeinek közlése. A nyugati latin és a magyarországi latin forrásoknak eddig is voltak - részben hazai - közlései és magyar fordításai is, ezekről a bevezetők tájékoztatnak. Magyar fordítás csak a latin nyelvű szövegeket nem kíséri.

Az eltelt szűk századnyi idő alatt a legtöbb forrásnak persze új kiadása született. Ezeket itt alig lehetne végigtekinteni, de még a részletekből is csak inkább példaszerű töredékeket ragadhatunk ki (alapos, noha nem teljes tájékozódásra nyújt lehetőséget a Bevezetés a magyar őstörténet kutatásának forrásaiba. 1:2. szerk. Hajdú R—Kristó Gy.-Róna-Tas A. Bp. 1976). Moravcsik Gyula áldozatos munkájának eredményeként megjelent Bíborbanszületett Konstantinnak a magyarokkal terjedelmesen foglalkozó munkája kritikai kiadásban és magyar fordítással (Bíborbanszületett Konstantin. A birodalom kormányzása. Bp. 1950 - egy évvel korábban angol fordításban, 1962-ben a szöveg jegyzetei láttak napvilágot, majd 1967-ben az 1949-es kiadás javított változata). A teljes görög anyagot közli magyar fordítással Moravcsik Gyula poszthumusz munkája (Az Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai. Bp. 1984), itt nem csak a honfoglalás korára vonatkozó források találhatók meg, hanem későbbiek is. Moravcsik már a kiadások előtt is javította a korábbi közlések hibáit, így Álmos nevének Szalmutzész formáját Almutzész helyén (Moravcsik Gy. Levente és Álmos. MNy 22. 1926. 82-84., Szövegkritikai megjegyzések Konstantinos Porphyrogennetos magyar fejezeteihez. NyK50. 1936. 285-293.). A javított Almutzész alak aztán már szerepel Jakubovich Emil és Pais Dezső 1929-ben megjelent Ó-magyar olvasókönyvében.

Az arab és perzsa források Kuún Géza általi közlését és fordítását sokféle kritika kísérte, megjelenése után először J. Marquarttól (Osteuropäische und ostasiatische Streifzüge. Leipzig 1903), aki Kuún egyéb munkáit is arrogánsán bírálta. Kuún hibái elsősorban a perzsa Gardízi kiadásában szembetűnő- ek; „Az oxfordi kézirat másolatának mássalhangzós szövegét elég hűen adta vissza, de sok esetben egyes hasonló alakú betűket felcserélt, azokat olyankor hibásan kapcsolta egy szóba, aminek természetes következményeképpen a szöveg vagy téves értelmet kapott, vagy egyáltalában érthetetlenné lön. Ilyenkor Kuún gróf találomra fordított és szövegéből képtelen értelmet hozott ki.” (Kmoskó M.: Gardízi a törökökről. Száz. 1927. 149-171). Kuún kiadása valóban gondatlan, hogy csak egyetlen magyar vonatkozást emeljünk ki, a magyarok neveként nála mahafariján illetőleg mahaghariján, egyszer-egyszer ma- dzsagharihán és mahacariján olvasható a perzsa szövegkiadásban. Ezeket az

849