Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 8-9. szám - Jánosy István: A János evangéliuma (esszé)

mint maga Jézus, pedig nagyon sok gyötrő szenvedés érte őt tőlük, ahogy azt a II. korinthusi levél 11. fejezetében a 16-32. versben felsorolja. Mégis azt vallja: „Igazságot szólok a Krisztus által, nem hazudok... hogy nékem nagy keserűségem vagyon, és az én szívemnek szüntelen való gyötrelme. Mert kívánnék én a Krisztustól elszakasztva átok lenni az én atyámfiáiért, kik nékem test szerint rokonaim, kik izraeliták, kiké a fiúság, a dicsőség, a parancsolatok...” (Rom. 9: 1-4.). És megjósolja: miután a pogányok megtértek, végül a zsidók is Krisztushoz találnak: „Azonképpen most ók is nem engedtek, hogy ők is kegyelmet nyeljenek az Isten veletek tett kegyelme által. Mert az Isten mindeneket bűn alá rekesztett, hogy mindeneken könyörüljön.” (Róm. 11: 31- 32.). ez persze azt a legmélyebb misztériumot is sejtetni engedi, hogy a kárhozat nem tart örökké még a legmegátalkodottabb bűnösnek, hitetlennek sem, és a Pokol inkább valamiféle tisztítótűz, ahol a bűnösnek hosszabb-rövidebb ideig kell időznie, míg végre kegyelemre lel (Origenész).

LÁZÁR FELTÁMASZTÁSA

Az egész evangélium legkiemelkedőbb részlete - emiatt II. János erősebben belefogalmazott. De azért az elbeszélő-részletekben az egész I. Jánostól való. Lázár két nővére, Mária és Márta régi ismerősünk a Lukács evangéliumából. Jézus vendégként tér be hozzájuk - Márta buzgón háziaskodik és bepanaszolja nővérét Jézusnál, hogy nem segít neki, mert csak Jézus szájáról lesi a szót. Lukács nem említi, hogy fivérük is van. Egyes magyarázók összefüggésbe szokták hozni János történetét a Lukács-beli gazdag és Lázár példázattal, hiszen ott is Lázár haláláról van szó. Nem látom ezt meggyőzőnek, hiszen az Eleázár-név a zsidóknál ekkoriban legalább olyan gyakori volt, mint a Jónás, János, Júdás név.

A nővérek üzentek Jézusnak, aki éppen a közelben tartózkodott, hogy jöjjön azonnal, mert Lázár súlyos beteg. Jézus erre ezt mondta: „Ez a betegség nem halálos, hanem csak az Isten dicsőségére van, hogy általa megdicsőítessék az Isten fia” - és szándékosan várt még két napig, és csak akkor indult útnak, amikor telepátiával megérezte, hogy Lázár meghalt.

Ez nem vall Jézusra, bizonyára ő azonnal útra kelt volna, hogy szeretett barátján segítsen. A gyógyításokat, így a halott felélesztését is emberi-orvosi segítségnek tekintette és semmi másnak. Mi sem állt tőle távolabb, mint a dicsőség hajszolása: lám, ő milyen csodákra képes! Megvetette az ilyen cirkuszi mutatványt. Ha valakit meggyógyított, a lelkére kötötte, hogy ne híresz- telje, és amikor a farizeusok Jelet” kértek tőle - ezt egyszerűen megtagadta: nem volt hajlandó „csodákkal” igazolni isteni megbízatását. Ez a „hogy meg- dicsőüljön” teljesen távol áll Jézus szellemétől. Ez már II. János hozzátétele, és az ő krisztológiájából folyik. Hasonlóképpen II. Jánostól származik a következő jelenet. Ezt mondták a tanítványai: „Mester, most kerestek a Zsidók, hogy megkövezzenek, és te most oda mégy hozzájuk?” Jézus ezt felelte: Nemde 12 órája vagyon a napnak? Aki nappal jár, nem ütközik meg (botlik meg), mert e világnak a világosságát látja. Aki pedig éjjel jár, megütközik, mert nincsen annak világossága.”. Ez a rész, mely különben sem függ össze az adott helyzettel, biztos, hogy II. Jánostól való, hiszen az ő kedvenc gondolatait tükrözi:

809