Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 8-9. szám - Jánosy István: A János evangéliuma (esszé)

tekinthetők. Ezek főleg az elbeszélő epizódok. Mindevvel kapcsolatban az az érzésem, bogy a János evangéliumát legalább is két szerző írta. A két különböző szerző mind stiláris, mind tartalmi, mind műfaji szempontból élesen megkülönböztethető. Anélkül, hogy tudnánk, ki lehetett e két szerző, ideiglenesen nevezzük az egyiket I. Jánosnak, a másikat II. Jánosnak. Az I. János epizódokat ír le Jézus életéből. Ilyenek mint a Samáriai asszony (42.), a bet- hesdai béna meggyógyítása (5.), Lázár feltámasztása (11.), a lábmosás (13.), Jézus Pilátus előtt (19.), és a Jézus feléledése utáni eseménysorozat (20.). Ezek élénk, igen egyszerű, naiv elbeszélések minden teologizálás, krisztológiai spekuláció nélkül, élvezetes történetek, közeli rokonai Márk naiv elbeszéléseinek. Mindezekből egy rendkívül barátságos, emberszerető, kedves, sőt olykor bájos Jézus áll a szemünk elé. Ezek a részletek szemtanútól is származhattak.

II. János műve az 1—3. fejezet túlnyomó része, továbbá Jézus nagyon éles, olykor gyűlölködő vitái a „zsidókkal” azon, hogy ő transzcendens, isteni lény-e vagy sem. E vitákból egy gőgös, valósággal ellenszenves, gyűlölködő Jézus rajzolódik ki (5-10. fejezet). Továbbá ide tartoznak a véget érni nem akaró búcsúbeszédek (13-18. fejezet). E Jézus szájára adott hosszadalmas fejtegetésekből, amelyek végletesen ellentétesek a szinoptikusokból ismert Jézus-mondásokkal, példázatokkal - egy rendkívül mélyen és elvontan gondolkozó teológus arca néz ránk, aki jóval később - az I. század végén, a II. elején - élhetett. Az ő műve, sajátos teológiája olyan grandiózus teljesítmény, amely egyszer s mindenkorra meghatározza a keresztény egyházak világnézetét. II. János: Pál mellett az egyház minden időkre legnagyobb teológusa. Ebhez hozzásegítette bámulatos szellemi látóköre. Rabb misztikus, esszénus, mandeus, újplatonikus, héber és görög, korai gnosztikus, hermeneutikus szellemi irányzatok ismerete színezőelemként mind hozzájárult e sajátos krisztológia kialakításához.

A SAMÁRIAI ASSZONY (4. FEJEZET)

Kezdjük mindjárt egy olyan példán, amely biztosan I. Jánostól származik. Ez a 4. rész: Jézus beszélgetése a samáriai asszonnyal, Samária fővárosa, Sichern közelében található kútnál, amely a monda szerint Jákobé volt és Jákob adta fiának, Józsefnek.

A történet lefolyása olyan magától értetődő természetességgel ábrázoló- dik, hogy nyugodtan tekinthetjük megtörténtnek. Jézus és tanítványai Jeruzsálembe igyekeztek a legrövidebb úton, Samárián keresztül, ami mindössze háromnapi járófóld volt. A tanítványok bementek a városba élelmet szerezni. Jézus ezalatt - lévén rekkenő dél - leült a kúthoz, hogy kipihenje fáradalmát. Természetesen nemcsak fáradt, szomjas is volt. Épp akkor jött a kúthoz vízért egy helybeli asszony. Jézus egész természetesen, minthogy nála nincs vödör, az asszonynál meg van - vizet kért tőle. Az asszony ezen ugyancsak elcsodálkozott, hiszen az ortodox zsidók, akik erre utaznak föl Jeruzsálembe, nem szoktak közösködni velük, a megvetett samáriaiakkal. Különösképpen őrizkednek egy edényből inni egy bennszülött asszonnyal, akiről nem tudhatják, hogy rituálisan megtisztálkodott-e menstruációja után. Szóval az asszony felette csodálkozik, hogy Jézus az ő vödréből akar inni és egyáltalán megszólítja.

804