Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 8-9. szám - Jánosy István: A János evangéliuma (esszé)

az életét és működését hitelesen lehetne rekonstruálni! Az ión természetfilozófusokét? Hérakleitoszét? Püthagoraszét? Néhány szórványadat áll rendelkezésünkre, melyek alapján életrajzukat egyáltalán nem lehet rekonstruálni. Csakúgy mint Démokritoszét, Theophrasztoszét, a nagy sztoikusokét: Panaitioszét, Poszeidonioszét. Még a legismertebb filozófusok: egy Szókratész, Platón, Arisztotelész életéről is csak nagyon hézagos-szegényes adataink vannak.

Mindezekhez képest az Újszövetségben a Jézus életéről közölt adatok szinte elkápráztatnak kimeríthetetlen gazdagságukkal, hitelességükkel, élet- szerűségükkel. Hát hogyne lehetne ezekből megírni Jézus életét! Különösen akkor bontakozik ki a Jézusra vonatkozó adatok példátlan gazdagsága és hitelessége, ha mögéje látjuk a korabeli zsidó kortörténeti adatokat, ahogy azok rendelkezésünkre állanak a Talmudból, Josephus Flaviusból, a zsidó apoka- lüptikusokból, és ezekkel vetjük egybe Jézus életét és beszédeit. Meg is tették ezt egyes zsidó tudósok, és páratlan eleven, hiteles és lebilincselő képet rajzoltak Jézus életéről. Egész természetességgel fogadták el hitelesnek az evangéliumok közléseit, még a János evangéliumáéit is. Ilyen tudósok: Joseph Klausner, aki Jézus és kora című művében páratlan gazdag összeállítást közöl a korabeli zsidó forrásokból és kortörténetből, továbbá Schalom Ben Chorin, aki Bruder Jesus című művében nem kisebbre vállalkozik, minthogy Jézust — akit ő a legnagyobb zsidónak tart - „hazahozza” a zsidóság kebelébe.

A János evangéliumának krisztológiája pontosan megfelel a Pál Filippi levelének 2: 5—11 részében olvasható Credónak. Jézus örökkévaló isteni személy, egylényegű az Atyával, mégis neki alárendelve, hiszen emberi testet öltve a Földön az Atya üdvtervét hajtja végre, teljesítve óráról órára pontosan az Atya rendeléseit. így emberré válva megalázta magát: engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a keresztfának haláláig. Ezért az Isten őt felmagasztalta és ajándékozott neki oly méltóságot, mely minden méltóság felett való méltóság. Eddig Pál. János szerint kereszthalálával megváltotta az emberiséget, de nem mindenkit, hanem csak a Fény fiait, akiket az Atya „neki adott”, vagyis eleve üdvösségre rendelt. A többieket, a „Sötétség fiait” eleve a kárhozatra rendelte, ennek következtében ezek megátalkodottak lettek: nem hiszik, hogy Jézus Isten küldötte, Isten fia, Megváltó. így a zsidók sem hiszik, akiknek „Atyjok a Sátán”. Akik viszont Jézusban hisznek, már életük végeztével, közvetlenül átmennek az örökkévalóságba. Ez János evangéliumának a foglalata, amely élesen ellenemond Jézus felfogásának, aki senkiről sem vallotta, hogy eleve kárhozatra volna rendelve, legkevésbbé a zsidók.

Láttuk, hogy a János evangéliumáról mint történelmi forrásról a bibliakritikusok véleménye nagyrészt elutasító: a Jézus életére és beszédeire vonatkozó közlései nem megbízhatóak. A fent vázolt teológiai séma szerint teljesen szabadon alakította mondanivalóját: hosszú beszédeket adott Jézus szájába, amiket sohase mondott, és olyan hosszadalmasan prelegáló stílusban, ami teljesen idegen Jézus stílusától.

Hosszas mérlegelés után én mégis úgy találtam, hogy a János evangéliumában számos részlet található, amelyek a szinoptikusokkal és a zsidó forrásokkal (Talmud, Josephus Flavius) egybevetve hiteles történelmi forrásoknak

803