Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 8-9. szám - Jánosy István: A János evangéliuma (esszé)
BEVEZETÉS Kitűzött célom: a János-evangélium elemzése tisztán filológiai módszerrel, a szöveg különböző rétegeinek feltárása, és ennek alapján annak eldöntése, mennyiben tekinthető a János evangéliuma egésze, illetve annak egyes rétegei megbízható történelmi forrásnak. Ez a kérdés engem már igen régóta izgatott, már 1942 óta, amikor a teológián megismerkedtem a János evangéliuma szövegkritikájával. A teológusok által írott kommentárok elutasították a János evangéliumát mint hiteles történelmi forrást. Már csak amiatt sem tekintették annak, hiszen Jézus halála után 70-90 évvel készült, igen élesen hangsúlyozott teológiai célzatossággal. Én ezt a sommás ítéletet - bár a lényegét elfogadtam - részleteiben mégsem tudtam magamévá tenni. Hátha mégis vannak benne egészen régi részletek, esetleg szemtanútól származók. Módszerem tisztán filológiai, noha teológiai mandátumom is van. Mit jelent ez? Azt, hogy arról a korszakról, amellyel foglalkozom, a lehető legtöbb információval rendelkezzem: történelmi, gazdaság- és szellemtörténeti, irodalmi és vallási ismeretekkel, és ezek összképébe állítsam bele az elemzendő művet, és összehasonlítással, azonosítással állapítsam meg annak forrásértékét. És 1. mindaddig hitelesnek fogadjam el a vizsgált mű tartalmát, ítéleteit, amíg azok az előbb említett összképbe beleilleszkednek. Csak akkor minősítsem hitelt nem érdemlőnek, ha ezzel ellentétbe kerülnek. 2. Semmiképpen sem szabad az evangéliumokat időben későbbi szellemi formációkkal értelmeznünk, például krisztológiai, szentháromsági, marioló- giai dogmákkal vagy a reformátorok megigazulás-dogmájával, ahogy azt teológusok gátlás nélkül megteszik. Csak egy példát. Jézus nem tartotta magát istennek, hiszen ő zsidó volt, és zsidó környezetben élt, amelyben a legképtelenebb blaszfémiának számított volna, ha Jahve mellett más isten is létezik. Nem tartotta magát jónak, bűntelennek sem: „Miért nevezel engem jónak? Jó egyedül az Atya.” Eleinte messiásnak sem tartotta magát, mert semmiképp sem vállalta volna fel azt a szerepet, amit akkor zsidóságszerte a messiásról vallottak: legyőzi a rómaiakat és megteremti a zsidók teokratikus világuralmát. Ezt Jézus nem vállalta. De a szenvedő messiás imágóját igen, ahogy azt Dueteroézsaiás vizionálja: a mások helyett szenvedő, megkínzott áldozat, aki mint a juh, nem nyitotta meg szájat az őt nyírók előtt. Ezt aztán Jézus ugyancsak vállalta és megvalósította. 0 lett a Világ Megváltója. Persze, mint magánember, misztikus meditációimban Jézust istennek élem át. De a kutatásban szigorúan tartanom kell magamat a fent jelzett elvekhez. Hiszen az Újszövetség az ókori görög irodalom egyik kiemelkedő alkotása, és így ennek feldolgozásához, értelmezéséhez elsősorban a filológusoknak van kompetenciájuk a filológia módszertana szerint. Mostanában még mindig divatos elmélet Bultmann és iskolájának felfogása. E szerint az evangéliumok nem a történelmi Jézus életét és beszédeit örökítették meg, hanem azt a képet, ahogy az ősgyülekezet látta és propagálta a feltámadt és megdicsőült Jézust. Ez a kérügma. így hát az evangéliumok alapján Jézus hiteles életét sem lehet megírni. De uraim! Mondjanak nekem egy olyan ókori szellemi kiválóságot, akinek 802
