Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 8-9. szám - Kiss Ferenc: Napló

A sértettséged okát tehát magadnak kel- • lene felelősebben át- c gondolnod. Igaz, bogy 2400 forintot kapsz...

Én: 2800-at, s ez nekem elég is.

K: A magad sértődöttségét vetíted ki az országra.

Ezért látod csak a pusztuló országot. S hányod fel, hogy nem törődünk a határon túli magyarsággal. A határon túli magyarság Herczeg Ferencnek és Rákosi Jenőnek volt központi problémája. A karzat neked is tapsolt Debrecenben.

Én: Az én első nagy összetűzésem Debrecenben zajlott. Te közölted a Kortársban az Irodalom megyei szinten? c. írást. Az csak parasztokat sértett.

Valahol közben szóvá tette még, hogy a Konrád regényét is oktalanul védtem, mert ez a polgári

.........., s a dekadens újregény

u

tánzata. S az elején még azt is, hogy sértette, amikor én az ötvenes évek kritikáinak Móricz-képét kárhoztattam.

Mit válaszolhattam? Néha közbeszóltam, s a végén is mondtam néhány mondatot. Ilyesmiket.

Az összefüggések Szabó Dezsővel, a Kisebbségben-nel megdöbbentenek. És elsősorban azért, mert nem alaptalan a feltételezés, noha a Kisebbségben az egyetlen Németh-mű, amit nem szeretek.

Nagyon sajnálom; hogy az egység-szándékba beletenyereltem. Nem terveztem, valahogy így jött ki. Nincs mit tenni, vállalom a következményeket.

K.: Nem kell egzisztenciális bajtól tartanod.

Én: Az erkölcsi oldal is elég súlyos. Például Szabolcsival szemben. Mert megmagyarázni, hogy írtam én Radnótiról, Gaál Gáborról, Bálint Györgyről is, tehát nem a zsidó származású emberekkel van bajom - ez megszégyenítő

s ezt nem teszem.

Hogy mégis felmerülhetett egy ilyen verzió, értelmezés, ez az, amiért igen haragszom magamra. Hogy nem beszéltem tisztán. Magamban is utálom a félremagyarázhatóságot. De hát úgy látszik más az írás és más a beszéd törvénye. Nekem az előbbi a jobb műfajom.

De van, amit nem vállalhatok. É. Fehér, Rényi és mások hetente, olykor naponta beledöfnek az ember érzékenységébe. S nem csak én érzem ezt így. Tudom: Illyéstől Kovács Pistáig mindenki, s én hajlandó vagyok e cikkeket értékelés nélkül prezentálni, hogy lássák fent is, mi minden akadályozza itt az egységet.

A fórumok elosztásában belátom, hogy súlyosan esett latba az ’56 utáni állásfoglalás, de egy ország dolgát nem lehet egy terminus szerint intézni.

Azóta én és sokan mások beláttuk, hogy az Sz. K-t nem lehet „idecsatolni”, hogy kötelező a tolerancia. Ezt meg is írnám, ha az ízlés határain belül erre mód nyílna, azt pl., hogy mit jelentett számomra az orosz irodalom. - És a

766