Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 8-9. szám - L. Simon László: "Az avantgárd maga a másság, a különbözés..." - Beszélgetés Petöcz Andrással

erős a rendszer, hogy lefojtson minket. Megtaláltuk a réseket. De a ’70-es években egy egész nemzedéket és egy jelentős írói, költészeti, művészeti csoportot - éppen azáltal, hogy nem engedték őket a felszínre - szétvertek. Abból csupán a Szógettó című antológia maradt meg, de belőle szinte semmi sem ment át a köztudatba.

Ma az egész életünk egyre inkább a másságról szól. Mindenki más! Mindenki hangsúlyozni akarja a másságát. Minthogyha ma a deviáns magatartás lenne az általános. Az öltözködésben például mindenki megpróbál elkülönülni, különböző csoportokhoz csatlakozni. A kisebbségi kultúrák, nemzetiségek, a feministák, a legkülönbözőbb csoportok magatartásmintája kezd felszínre jönni, és próbálja megmutatni saját másságát. Minthogyha mindenki avantgárd akarna lenni ennek a századnak a végén. Ám ez bizonyos veszélyeket is magában rejt, hiszen itt egyfajta szétesésről van szó. De ezt a jelenséget tudomásul kell venni. Ez a század ilyen, ez az ezredforduló ilyen, mindenki más, ha tetszik, mindenki avantgárd. Ennek ellenpontja bizonyos értelemben a neokonzervativizmus, amit többen az irodalomban is képviselnek. Megpróbálnak visszatérni bizonyos konzervatív formákhoz, és ott megtalálni újból az identitást. Bizonyos értelemben ennek van létjogosultsága, én magam is visszamentem a szonetthez, hogy újabb feltöltődési kapjak.

Az irodalom mindig egy kicsit konzervatív volt Magyarországon. Ennek ellenére a meghatározó jelentőségű alkotók (mint pl. Weöres Sándor, vagy a fiatalabb nemzedékekből akár Tandori Dezső) mindenképpen kapcsolódtak, kötődtek az avantgárd irodalomhoz. Ugyanakkor az is tény, hogy nagyon kevés avantgárd szerző kapott állami díjat, vagy van benne a média világában, és kap elismerést a sajtótól. Ezért is kellene az avantgárd íróknak, művészeknek erőteljesebben egymáshoz kapcsolódniuk, még akkor is, ha radikalizmusuk különböző.- A már idézett cikkedben ezt írtad: trAz avantgárd művész elvesztette a fejlődés perspektíváját, de megtartotta és felerősítette saját magában, a kísérletező szabadságnak tudását az új és új médiumok iránti igényében”.- Az. avantgárd azon típusánál, amit futurizmusnak, aktivizmusnak, exp- resszionizmusnak nevezünk, meghatározó volt a fejlődéskoncepció. Hittek egy új társadalmi fejlődés lehetőségében, és abban, hogy az új társadalom új emberei, új művészetet igényelnek. Ma úgy gondolom, a fejlődéskoncepciót elvesztette ez a fajta művészet. Századunkban oly nagy az elbizonytalanodás, az értékeknek ez a furcsa fölbomlása, hogy avantgárd módon, avantgárd gesztusokkal kell folyamatosan hírt adnunk önmagunkról.- Most, hogy a fejlődés perspektíváját elvesztette az avantgárd, most az a kiútja, hogy felerősíti magában a kísérletező szabadságát?- Igen. Új utakat keresünk. Kísérletezünk.- Ez nem fejlődés?

750