Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 8-9. szám - L. Simon László: "Az avantgárd maga a másság, a különbözés..." - Beszélgetés Petöcz Andrással

- Technikai értelemben talán. A technikai fejlődés eredménye a video, a számítógép, és ezek költői alkalmazása. De társadalmi értelemben nem érzek fejlődést. Ez csupán technikai előrelépés. De kérdéses az, hogy emberi, társadalmi értelemben, vagy bármilyen értelemben fejlődés-e ez? Inkább a másság megmutatása a lényeg. Gondolok itt Joseph Beuys a Zsír című művére. Zsírból készült, így tulajdonképpen egy romlandó mű. Betesz a sarokba egy nagy zsírhegyet és az ott folyamatosan „elpusztul”. Csak dokumentálni lehet. A betűkultúra napról napra teret veszít, és egy teljes képkultúra jelenik meg helyette. A képi információ túlsúlya. Ezt elfogadom. Ahogy az avantgárd jelenlétét is elfogadom, értem, értelmezem. Sok dolog nagyon tetszik benne és a legkülönbözőbb modern törekvésekben, de sokszor nem örülök neki. Miközben csinálom és korszerűnek tartom, aközben zavar, hogy a betűkultúra teret veszít, hogy a szavaink elvesznek, hogy a szókincsünk lecsökken. Hogy egy ma fólnövő generációnak a szókincse kevesebb, mint az előttem járó generációnak. Én nem az avantgárdtól nem vagyok boldog, hanem amit mögötte felismerek. De ezen nem lehet változtatni. A kozvervatív, a neokonzer- vatív, vagy a neonépies művészet olyan értelemben lesz retrográddá, hogy még föl se akarja ismerni: ilyen világban élünk.- Meg lehet akkor egyáltalán határozni az avantgárd fogalmát?- A saját szempontomból. Igen, meg tudom fogalmazni. Az avantgárd a másság elfogadása, a másság felmutatása, a másság tolerálása. Az avantgárd maga a másság, a különbözés. Az ösztönös és tudatos különbözés a hagyománytól, és az új iránti érzékenységgel való azonosulás.

*