Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 8-9. szám - Kapiller Ferenc: Aranykor - rekonstrukcióval - Salföldi beszélgetés Somogyi Győzővel

a lovagi harcmódra, azonban a kunok, besenyők révén, majd a török harcok hatására újra feléledt ez az ősmagyar harcmód, s a Rákóczi-szabadságharcban formálódott ki, s aztán ezt már így vette át a császári-királyi hadsereg, majd utóbb az egész világ minden hadserege mint jellegzetes magyar fegyvernemet. Igen, ennek a lényege ugyanaz, mint az ősmagyar harcmodor - ami persze közös más ázsiai lovasnépeknek a harcmodorával. Csak itt, Európában ezt mi őriztük meg, és mi képviseltük. Számomra a huszár és a huszárharcmodor egy kicsit életfilozófia is. Tehát: a nyílt konfrontációt kerülni, a túlerő elől elegánsan visszahúzódva valami remek dolgot alkotni, amellyel - szellemi úton - mégiscsak legyőzöm a túlerőt. Ezt én használható életfilozófiának találom, és ezt a huszárságtól tanultam: a viselkedésmódot, amit nem tudatosan alakítottam ki, de ráismerek a hu- szárságban. Van a kos- és bikatípus, aki nekimegy a falnak, és addig küzd, amíg vagy ő vagy a másik ott nem marad - de hát énnekem inkább a huszáros harcmodor felel meg. Ebben tudtam én századunk viszonyai közt, a kommu­nizmusban életben maradni. Én ezt a magyarság számára is alkalmas életformának, életstratégiának látom.- Az előbb utaltál rá, hogy a huszárviselet mennyire hatott a népviseletre, illetve kölcsönös volt a hatás. Emlékszem vitákra, amelyek hol a magas kultúra elsődlegességét hirdették a népivel szemben, hol a népit gondolták ősforrásnak. Honnan ered a népi kultúra, a népművészet, és honnan az ún. magas kultúra?- Én úgy tanultam, hogy a vallás, a kultusz minden művészetnek a gyökere. Az ősi népeknél, ősi kultúráknál ez teljesen nyilvánvaló: az ősember, amikor varázsolni próbált, vagy az istenek és a természet erőinek kegyét megnyerni, akkor hozta létre alkotásait. Nem egyszerűen valami szép tárgyat farigcsál, hanem szent és vallásos célja van. Ez a természetfolötti irányultság minden művészetre áll és jellemző. Korunkban ugyan látszólag megfosztották ettől a szakralitástól a művészetet, azonban ahol még élő művészet van, az akkor is a régebbi szakrális művészetek formavilágából táplálkozik, ha már a művész ateista is, és addig él és addig működik, amíg ez a szakrális vonás megvan benne. Ezek alapján a népművészet és a magas művészet egyaránt innen szár­mazik, és nem egyik a másikból, hanem ugyanannak a szent művészetnek két ága, amik egymásra természetesen kölcsönösen visszahatottak. A megtermé­kenyítő és a nemző erő tehát nem maga a művészet - akár „magas”, akár a „népi” művészet —, hanem ez a vallási háttér és az erre épülő életmód, a kul­tusz, az istentisztelet. Az európai művészet alapja a szentmise, és valahol arról szól minden, és azt próbálja utánozni.- Beszéltünk a négy kasztról - bár inkább analógiaként, de mégis használ­ható kategóriákként. A te életedben úgy sorjáztak az események, hogy sor­sodban több kasztot érintettél. Hol helyeznéd el magad? 740

Next

/
Thumbnails
Contents