Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 8-9. szám - Kapiller Ferenc: Aranykor - rekonstrukcióval - Salföldi beszélgetés Somogyi Győzővel

részt pedig ezeket történelmi összefüggéseiben kell szemlélni: milyen korban élt ő, milyen korban volt köteles vitézkedni és védeni övéit. Semmiféleképpen sem közelíthetünk hozzájuk valami finnyás erkölcsi ítélőbíró szemével. A háború az háború volt a múltban is - szenny és véreső és borzalmak de ezen viszonyok között is: ők emberek tudtak maradni, és helytálltak nemcsak a csatatéren, hanem az Isten színe előtt is. Úgy gondolom, hogy nem a pokolban főzik őket, hanem valahol a mennyországban tündökölnek.- A magyarság katonai történetében kivételes helye van a huszárságnak. Ki ez a huszár, aki tovább él, mint a nemesség, mert átvészelte a nemesi rend agóniáját, s igazán szép, hősi halála lett századunk első felében? A huszár, aki ott van az apokalipszis idején Krisztus közelében megdicsőülten tündökölve?- A huszár valóban a nemességből kinőtt vitézlő rendnek a figurája. Tudjuk, hogy a nemesség állandóan alulról „táplálkozott”, a jobbágyság, polgárság soraiból. Kitűnt kardforgatók, egyszerű katonák, nemesi rangot kaptak előbb- utóbb. Ezek voltak a legkorábbi huszárok - de akikről mi beszélünk, azok már mind egyszerű sorkatonák, akiket kötéllel fogtak vagy besoroztak. De mégis: azáltal, hogy a katonaságot mint életformát kellett éljék, viselték a gyönyörű, zsinóros, cifra magyar katonaviseletet, lovon jártak, kardjuk volt - ezek mind a legszebb nemesi ideálokat formázták, s ez rájuk is visszahatott.

A huszár a magyar értékeknek a foglalata lett: a huszárharcmodor, a huszáros virtus, bátorság, kalandkeresés jellemzi őt, ugyanakkor persze a hirtelen megfordulás és a menekülésre való készség is. A huszárharcmodor tehát nem kitartó közelharc, hanem a rajtaütés és a visszavonulás gyors egymásutánja, a zseniális, merész húzásoknak a harcmodora volt. Itt valahol fedi az átlagos magyar karaktert, és a huszár, noha már kincstári egyenruhában és sorkatonaként, de mégis legtovább hordta a magyar nemzeti viseletét. Tudjuk, hogy a huszár öltözete milyen mélyen hatott a magyar népművészetre - a viseletre is -, illetve kölcsönhatással volt azzal. A huszár a magyar néphagyományban - népzenében, népmesékben, költészetben is - jelen van, és ily módon jelképes figurává vált.

Nekem külön személyes viszonyom is van a huszársághoz, hiszen alakítottunk itt egy hagyományőrző huszárcsapatot a Balaton-felvidéken más, játékos kedvű lovas barátaimmal, és az országban még számos hasonló hagyományőrző csoport működik, akik szintén lóháton, huszárviseletben elevenítik meg a történelmet. Ez is egyfajta rekonstrukció, és újramegélése az aranykornak. Tehát amikor mi - akárcsak játékból vagy egy nemzeti ünnep alkalmából - huszárruhában, lóháton felvonulunk zászló alatt, trombitaszóra, akkor valamit újra átélünk. Tudjuk, hogy ez játék - örülünk, hogy nem kell háborúzni, és ezt békésen csinálhatjuk -, de valami fontos dolgot megélünk. És az valóság!- Ahogy beszéltél a huszárharcmodorról, „bevillant” nekem az ősmagyar

harcmodor. A folytonosság...- Igen, itt közvetlen kapcsolat van. A középkorban a magyarság ugyan áttért

739