Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 8-9. szám - Kapiller Ferenc: Aranykor - rekonstrukcióval - Salföldi beszélgetés Somogyi Győzővel

A lényeg csak az, hogy ezeknek vidámnak, bizakodónak és minden irányban nyitottnak kell lenni. Tehát semmiképpen sem más népek sérelmére vagy rovására - erre nem szorulunk rá -, viszont a saját értékeinket nagyon büszkén meglobogtatva, mindenfajta nemzeti búsongástól és kesergéstől mentesen: - az aranykort kell felvillantani.- Ehhez te is hozzájárulsz nevezetes történelmi portréiddal.- Igen, most már biztos, hogy elkészülök azzal a száz magyar bőssel, akiknek az arcképét szeretném akkor kiállítani.

Atillával fog kezdődni a sor. Atilla és Árpád között túl nagy űr van, de nem ismerünk elég alakot, nem tudom mivel kitölteni. Egy-két avar fejedelmet ismerünk név szerint, a hét vezér pedig bizonytalan. Vitatják őket, mert Anonymusnál szerepelnek, s a Névtelenünk nagyon „körül van vitatkozva”. Még az is megfogalmazódott, hogy esetleg Anonymus-kori nemzetségősök visszavetítéséről van szó. Bonyolítja a kérdést, hogy más forrásokban más vezémevek szerepelnek.

A bét vezért tehát nem festem meg, de ennek az is oka, hogy a történelem korszakaiban az arányokat igyekszem betartani, s a honfoglalás korából egyszerre sokat kellene megfestenem, ráadásul pont csupa olyan alakról van szó, akiket „hasból” kellene kitalálnom. Kál Horka arcképe viszont készen van. Ő Vérbulcsú apja, a Káli-medencének volt a birtokosa. Őróla is Anonymustól tudunk, de helységnevekben is fönnmaradt a neve, és a korai okleveles hagyományból is bizonyított, hogy létező alak volt. Ábrázolás egyáltalán nincs róla, Bulcsúról is csak a Képes Krónikában van portré. Ezeknél a korai alakoknál egyszerűen típusokat próbálok megfesteni régészeti leletek alapján. Foglalkozom viselettörténeti rekonstrukcióval is, ennek segítségével és antropológiai valószínűsítéssel megközelítve próbálom kitalálni, hogy miként nézhettek ki.

Valószínű, több is lesz, mint száz, és mindenképpen kiállítom velük az Árpád-házi szenteket - féléjük helyezve a Magyarok Nagyasszonyát, Szűz Máriát. Egy nagy magyar ikonosztázt szeretnék létrehozni, ahol a magyar történelem egy pillantással „átlátható”. Mindezt olyan részletgazdagsággal akarom megfesteni, hogy a ruhák ragyogásán vagy az arcok s a fegyverek szépségén el lehessen gondolkodni és merengeni.- Itt újra azt látom, hogy a rekonstrukciós törekvés művészeted egyik mozgatóereje.- Igen. A rekonstrukció, a restauráció, a visszaállítás nagyon fontos alapelv, de ezt nem én találtam ki: az egész középkor - minden alkotásában - nem volt más, mint az ókor helyreállításának a kísérlete. Ez a „restauratio imperii”, azaz a Római Birodalomnak szellemi formában való felélesztése. Ez mozgatta a középkori embert, és ezért hozta létre a román stílust, a gótikát, sőt a reneszánsz, a barokk, a klasszicizmus mind az antik példákra megy vissza. Közben nagyon világosan tudták, hogy már réges-rég egy másik kultúrát hoznak létre, de mégis: az aranykorhoz való visszanyúlás volt ez, és annak az újjáélesztése.

Ez szerintem a kultúra alapmozdulata. Ugyanis a kinyilatkoztatás sze737