Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 8-9. szám - Kapiller Ferenc: Aranykor - rekonstrukcióval - Salföldi beszélgetés Somogyi Győzővel

millenniumra való készülődést, s milyen volt maga az esemény? Azért is kérdezem, mert az ezeregyszázas évfordulóra készülünk, a millecentenári- umra.- Nyilván jogos volt a Hamvas bírálata, bár ő a millennium korában még nem élt, de élt a két világháború között, amikor mindez még felhígítottabb változatban élt tovább. Viszont azóta már volt szocialista realizmus, és voltak a hatvanas évek iszonyú lakótelep-építkezései, művészet- és kultúrapusztítápai. Innen visszatekintve Székely Bertalan már szinte nagyon pozitív figura, és az az elektika vagy „fellengzősség”, ami a millennium korát jellemezte, magas kultúra. Sőt a szecesszió, mint az európai kultúra egyik csúcsa szerepel, márpedig tudjuk, hogy a magyar szecesszióban a romantikus-nemzeti kultusz igen erősen benne volt, a csodaszarvastól kezdve a hét vezérig minden. Összefoglalva azt mondom, hogy ma már beleszervesült a magyar kultúra értékei közé a millennium mindenestől, és mintegy megszentelődött.

Aki látott szebb ünneplést, az bírálhatja a millenniumot. Azonban mi, akik maximum a május elsejei felvonulások és az április negyedikéi díszszemlék, meg a pártgyűlések, termelési értekezletek rituáléján nőttünk fel, csak ámul- va nézhetjük, hogy ez milyen csodálatos, hatalmas kavalkádja volt a magyar kultúrának.

A millenniumot én, természetesen némi humorral, nem annyira komolyan véve, mint ahogy akkor komolyan vették - bár megjegyzem: akkor is tudták, hogy ez játék -, mindenestől jónak és szépnek tartom - és követendőnek. Természetesen annak politikai felhangjai ma egyáltalán nem léteznek, hiszen Magyarország egy nagy birodalom volt - egy világhatalomnak az egyik fele -, és kulturális s gazdasági csúcsponton állt, ma pedig egy kis ország vagyunk, meglehetősen rossz politikai és gazdasági helyzetben, de a nép és a kultúra ma is joggal ünnepelheti ezt az ezeregyszáz évet.

Azt tartanám jónak, ha most is egy hatalmas, nagy, az egész magyar kultúrát és történelmet felvonultató ünnepséget tartanánk. A magam részéről szeretnék történelmi ruhákban és selyem-bársony zászlókkal a Parlament elé vonulni a szürke lovam hátán, és hasonló ünnepségeket látni mindenütt. Remélem, megvalósul az a terv, hogy egy lovascsapat megismétli a honfoglalók útvonalát, és Közép-Ázsiából ellovagol Budapestig. Egy másik elgondolás az, hogy Nyugat-Európát körbelovagolni a kalandozások emlékére. Ehhez kell pénz és sok minden, de a szándék jó.-Honnan indulna a magyarok útja?- Ahányan tervezik, azok mind mást gondolnak. Valószínű, hogy a kínai nagy faltól kéne elindulni, hiszen a mi vándorlásunk, illetve népünk kezdete valahol a hunoknál, sőt a szkítáknál keresendő - vagy még távolabb. Dehát ezt a gyakorlat fogja megszabni. A mai politikai és technikai viszonyok nem kedveznek a lóutazásnak: hatalmas kerülőket kell tenni, iparvidékektől, nagyvárosoktól messze keresni az utat. Ahol éppen háború van, ott megint problémás átjönni. Itt inkább a gesztus az érdekes, a törekvés, és az, hogy valakik egy nagy lovasbravúrt hajtanak végre. Új formák is születhetnek: a sporttal vagy a magyar tudománnyal, művészettel kapcsolatos nagy seregszemlék.

736