Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 8-9. szám - Kapiller Ferenc: Aranykor - rekonstrukcióval - Salföldi beszélgetés Somogyi Győzővel

Akik csak egyszerű pénzkereső vállalkozók vagy művészetipari szakemberek; kóklerek, nem tartoznak ebbe a kategóriába.

A papság azért mégiscsak él, hiszen az egyház szervezete működik a templomokban. Harangoznak. És aki akarja, az megtalálja a papot.- A nemességnek viszont nem létezik ilyen szervezete.- A nemességet látszólag teljesen szétverték és megszüntették, hiszen a mai hadseregek nem nemesi osztályok. A seregben való szolgálat egyszerűen egy technokrata szakma. Azt, amit a nemesség jelentett - ez esetben a szellemi honvédelem: egy emelkedettebb közösségi életideál továbbvitele, aztán a kultúrára való áldozás és a kultúra továbbvitele -, azt a szerepet az értelmiség vette át. Úgy érzem, elsősorban a humán értelmiség, de nagyrészt az ún. reálértelmiség is, tehát orvosok, mérnökök is nagyon sokat átörökítettek a nemesi életformából és szemléletből, sőt a magyar városi polgárság is. Itt ki kell emelni külön a sváb és zsidó eredetű városi polgárságot is, hogy nagyon sok nemesi vonást átvett és tovább éltetett - és éltet ma is. Említsem csak a műgyűjtést. Vannak olyan polgári lakások és otthonok, amelyekben a művészet és a kultúra tárgyai átmentődnek. Az érintkezési formákban is fölfedezem; a vendéglátás, a nyitottság, vendégszeretet ezt mutatja. S a küldetéstudat, hogy neki felelőssége van a népe iránt, a tudatlanabbak, a gyengébbek, a szegényebbek iránt, és ezt akár jótékonyság, akár önkéntes tanítás, akár alapítványtevés formájában kinyilvánítja.

Egyszóval oda akarok kilyukadni, hogy rejtetten ugyan - nem osztályformában, nem kasztformát öltve -, de él a nemesség ma is a magyar társadalomban. Én szükségesnek tartom, hogy tudatosítsam ezt elsősorban az értelmiségben, mert ezt vállalni kell. Nem úgy kell felfogni, mint Arisztidet és Taszilót; mintha a nemesség valami szégyenleni való kövület, reakciós múlt- bamerengés volna. Nem, hanem ahogy például a paraszti néphagyományt a néprajz, a táncházmozgalom, a kézművesség, a népművészet kultusza révén elég jól átmentették, meg feldolgozták, ugyanúgy a nemesi hagyomány külsőségeivel is élni kell. Én például szeretném a magyar nemzeti viseletét feléleszteni; a gyakorlatban is hordható ruhák, dolmányok formájában újra „divatba hozni”, mert igenis, ezek a jelképek számítanak. Egyrészt színesítik az életet, színesítik a látványt, feloldják ezt a konfekció-szürkeséget, ami ma jellemzi az öltözködésünket, másrészt pedig visszahatnak és emlékeztetnek azokra a feladatokra, amelyek a nemesség lényegét alkotják.

Itt, a Káli-medencében - de nemcsak itt, hanem az egész országban - látok bizonyos mozgást: az értelmiség vidékre költözik. Nem vidéki városokba, hanem kimondottan falura, sőt helyenként tanyákra, s nem remetének mennek oda, elvonulni vagy nyaralni: élhető, alkotó életformát alakítanak ki, amely szinte teljesen a régi nemesi udvarházaknak az életmódját követi, ahol nagy társasági élet van, amelyek a rokon- és ismerős gyerekek nevelőiskolája is egyben - akár nyaralás vagy nyári tábor keretében, vagy egyéb formában. Ahol nagyon fontos találkozások, beszélgetések, tárgyalások zajlanak. Mindez a lugas alatt vagy a borpincében, bor kortyolgatása közben.

Ez mind a hagyományos nemesi életmód visszajövése, s ezt nagyon jónak látom.

734