Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 8-9. szám - Kemény Katalin: Sztélé nagyanyámnak
kínálom, ám a cudar azzal a hurokra kötött övvel a kezemre üt, a pénz elgurul, erre leguggolok hogy megkeressem, se az asztal, se a szuszék alatt, s mire felállók hűlt helye, hej, balálom volt ez, elvitte a szerencsét, - ugyan miért lenne, balálom, csillapította nagyanyám a lélekzajlást, máskor ne csak kínáld az alamizsnát, tedd mindjárt a kezébe, és tovább gombolyítottuk, majd vágtuk a fonalat a kerek, az egész családot együtt vendégelő hatalmas ebédlőasztalra készülő írásos térítőhöz. Már a második motringnál tartottunk, ő csak gombolyított, én a gyapjút húztam, feszítettem, de kitartásom fogyott, lehet azért faggattam: nagymama, milyen hosszú a gombolyag fonala? - hosszú, mint az égig érő fa, - és az égig érő fa milyen hosszú? - ó, azt nem lehet megmérni, a feszülő fonal ellustult csuklómon éppen elfogyott, nagy gombolyagban hempergett az ölében, s ő a mértékismerő valóban nem mért amikor a harmadik motringot a hímzés előkészítésére pontosan egyforma szálakra vágta s türelmesen, akárha a széles világ rendje ezen múlna, helyezte egyik szálat a másik mellé, számlálatlanul, mégis egyenlő nyalábokban, - most minden csomót külön összekötünk, szólt, és holnap kezdem a hímzést, a kimondás lett maga a pillanat, az ajtó kicsapódott, lehet, kívül nyitva felejtettek egy másikat, s az új dühére kapott szélroham a rázkódást egyik ajtótól a másiknak továbbadta, nagyanyám, aki megborzongott, nem látta, Paraschiva, aki megálmodta nem látta, de én annál élesebben a szürke embert, olyan szürkét, hogy nem lehetett tudni férfi-e vagy nő, derekán zsinóröv, szakasztott olyan, mintha nagyanyám fonalait sodorta volna össze, csüngője hurokra kötve, utánakaptam, hogy lerántsam a zsinórt, de csak kiáltani tudtam: nagymama, oda ne nézz! - hová? - csodálkozott, - tedd be kicsim az ajtót, becsap a kőhegyek vén szele, - így szólván a szürke ember eltűnt, de tűnte előtt egy pillanatra mintha hamucsuklyája alól kicsontosodott volna Áron bácsi dermedt vigyora, az ajtót betettem, nagyanyám leejtette az 710
