Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 8-9. szám - Konstanty Ildefons Gałczyński: Evviva La Poesia; A művész apjának portréja; Kis mozi; Egy nő a központi hangszerboltból; Ex omni me; Líra; Elégia; (Hogy van szemem...); Úton; (De hiszen nem lehetsz...) (versek)

fölnyíló számból suhan ezüst ének, hold-hangjegyeim minden szobán átúsznak omlatagon, puhán.

Nyisd ki! Nyisd! - esengek hangosan az éjen át - nyisd, félig bár, ne félj, az ablakod, nem felhő az: hajam, csak összekócolt a szeptemberi szél. lm a kezem, a lábam. Gyarló ember vagyok, nem hideg holdsarló.

De Te alszol. S én, az ablakon át, örök hold-alakba varázsolva kijavítok versemben minden hibát, holdpecsétet ütök kéziratomra.

De Te alszol. Aztán sírva felébredsz. Fölkel a nap. Fényem egyre fehérebb.

1952

Utón

Túl bonyolult ez a tájkép:

mert gázlámpák is, és fák is, távolban pirkadattal, homály és köves út, meg por.

Történik mindez Varsó alatt - Varsó alatt kora tavasszal.

Kétoldalt, az úton, a házak fénye összefut s eloszlik azonnal.

Nem, ez a tájkép mégsem volt bonyolult előbb. Sötét volt, mikor képeztem ezt a képet, még a csillagok hullta, a gázlámpák hunyta előtt. Most telistelided fényekben lépek.

Világ világossága óv, ölel minden felől.

1953

697