Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 8-9. szám - Nagy Attila Kristóf: A köpcsényi áldozár (próza)
csomópontjaiban. Szeplőtelen már úgy sem maradhatott, mosolygott Listius Eszterre gondolva. Ekkor csenevész és borzas, fekete horvát lányt hoztak a terembe, szemei csipásak, a háta pedig görbe. Mirka vagyok, Mirka, hadarta többször is, ahogy betanulta. Az udvarmester hatodszor koppantott. A hatodik fogás őzgerinc narancscsal. íme a recipe. Őzgerinc húsát lefejtjük csontjáról, vörösborban, zsírban lassan megpároljuk, szegfűszeget, hagymát vetünk az edénybe. Narancsmártást adunk legvégül a húshoz, ami ekképp készíttetik: vajban megpirítunk néhány kanál cukrot. Mustárt és ribizkét keverünk még ahhoz, meg két narancs levét. Mindezt elkeverjük a pecsenye levével. A horvát Mirka eszméletlen hevert, pedig csak a ruháját vagdalták. A falhoz bilincselték, így kezdték a munkát. Lapockáját bárddal lapogatták, tépték hátán a húst a csigolyái mentén. Élt még a lány, mígnem gerincét kitépték. A szerpapok is tették a dolgukat. A Menny és a Pokol minden hatalmai előtt kedves lányunk, Mirka, add át a testedet a végső enyészetnek, de ne engedd a lelked a lelkek tengerébe, inkább adjad át a derék, jó őznek, ki húsával urunknak, Listius Lászlónak evilági testét hivatott táplálni. Imádkozzunk az őzeknek leikéért, hogy mi urunk balján szökdeljen valahány a mennyei csalitban. És senki többet - se az üdvösség honában, se a kárhozat házában - kétségbe ne vonja, hogy az állatok lelke örök s halhatatlan. Megköszönjük, Mirka, hogy lelkedet átadtad a derék jó őznek, ki urunk színe előtt nálad nagyobb érdemeket szerzett. Mindörökké, Ámen. Két síkos csigolya koppant a nagy ezüsttálon. Listius elnézte, ahogy az inak és idegek halkan megremegnek az imént még élő emberi csontokon. Végül előhoztak egy szőke jobbágyleányt. Kövérkés volt. Ahogy gúnyáját letépték, körteformát mutató mellei a hasához simultak. Magdolnának hívták, vastag száját gyorsan összeszorította, miután kimondta a nevét. Behúzta a nyakát, és a hideg rázta. Az udvarmester hetedszer koppantott. A hetedik fogás lúdmáj tej fölével, íme a recipe. Végy egy nagy lúdmájat, áztasd tiszta tejbe. Sózd meg és tűzdeljed sűrűn szegfűszeggel. Vesd zsírra, vereshagymát, tárkonyt, egy fél csupor tejfölt adjál később hozzá, úgy, hogy teljességgel ellepje a májat. Mielőtt feladod, vágjad szeletekre. A szőke Magdaléna oldalát felvágták, a felfeszített bordák menedéke alól kitépték a máját, vörös vér s zöld epe folyt a kövezetre. A szerpapok kara utoljára fogott imájába. A Menny és a Pokol minden hatalmai előtt igen kedves lányunk, szőke Magdaléna, add át a testedet a végső enyészetnek, de ne engedd lelkedet a lelkek tengerébe, inkább adjad át a derék, jó lúdnak, ki húsával urunknak, Listius Lászlónak evilági testét hivatott táplálni. Imádkozzunk a ludaknak leikéért, hogy mi urunk balján han- gicsáljanak a mennyei tócsákban. És senki többet - se az üdvösség honában, se a kárhozat házában - kétségbe ne vonja, hogy az állatok lelke örök s halhatatlan. Köszönjük, Magdolna, hogy lelkedet átadtad a derék, jó lúdnak, aki urunk előtt nálad nagyobb érdemeket szerzett. Mindörökké, Ámen. A máj is megérkezett az ezüsttálcára. Fehér hártyák fonták be a barnán fénylő szervet. Listius merengett, gyűjteményét nézte. Együtt hevert az áldozati tálon 682
