Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 8-9. szám - Nagy Attila Kristóf: A köpcsényi áldozár (próza)
zött. Borbála, mondotta, és meghajtotta magát. Bizony tétovázott a két bajor hentes. A lány száját betömték, és elfordított fejjel végezték dolgukat. Az udvarmester pedig mondta a receptet. A bárány mellecskéje leforráztatván darabokra szabdaltassék. Irósvajon lassan melegítve egy kanál búzaliszttel halk lángon pirítsuk. Vöröshagymát, egy csipet tárkonyt tegyünk hozzá, locsoljuk levével, két kanál tejföllel, enyhe borecettel pároljuk puhára. Akkor összeszűrjük, liszttel behabarjuk, két tikmony sárgáját kevergessük hozzá, s a tálba tett bárányhúst ezzel locsol- gassuk. És szóltak a szerpapok: A Menny és Pokol minden hatalmai előtt igen kedves leányunk, Borbála, add át a testedet a végső enyészetnek, de ne engedd lelkedet a lelkek tengerébe, inkább adjad a derék jó báránynak, ki urunknak Listius Lászlónak evilági testét hivatott táplálni. Imádkozzunk a bárányok leikéért, hogy a mi urunk balján legelésszenek a mennyei mezőkön. És senki többet - se az üdvösség honában, se a kárhozat házában - kétségbe ne vonja, hogy az állatok lelke örök s halhatatlan. Köszönjük, Borbála, hogy lelkedet átadtad a derék jó báránynak, aki urunk színe előtt nálad nagyobb érdemeket szerzett. Mindörökké, Ámen. Listi nem nézett fel, míg a gyermekleány testét ki nem vonszolták a tágas előtérbe. Talán túlélheti, de abban az esetben mit ér az áldozat? S különben is, mell nélkül kinek kell? A két vérző mellecske az ezüsttálra hullott. A bimbók ágaskodtak, s a csonkok végén vérhálók borzongtak. Listi rendelkezett, Gyorsabban, cselédek! Az udvarmester negyedszer koppantott. A negyedik fogás szalonka sáijá- val. Madárcsontú, apró lánykát hoztak a terembe. Közelebbről nézve nem is volt fiatal, vagy tán a rettegés tette koravénné, sárga bőrén vibrált a delejes feszültség. Nem tudott beszélni, egy cseléd súgta oda Simeonnak, Katalin a neve, a falu bolondja. S az udvarmester várt, míg mindenki hallgatott, íme a recipe: A szép, húsos szalonkát elébb megkopasztjuk, beleit kivesszük, s az üres testet sóval, s majoránna zúzott levelével enyhén megtrágyázzuk, vékony szalonnával kör- betakargatva tesszük a sütőbe. A beléről akkor leszedjük az epét, a szívet és a beleket finomra vagdaljuk, felolvasztott zsírban belehempergetjük. Petrezselyemzölddel hintjük meg legvégül. Ropogós zsemlyére kenjük a párolt bélt, ezt adván föl a megsült szalonkához. Derekánál vágták a bolond lányt ketté, minden, mi benne volt, a fényes kőre csusszant. A henteslegény a szegycsontot felvágta, három bordát tört el, amíg feljutott a szívhez. Akkor újra hangzott a szerpapok imája. A Menny és a Pokol minden hatalmai előtt igen kedves leányunk, együgyű Katalin, add át a testedet a végső enyészetnek, de ne engedd lelkedet a lelkek tengerébe, inkább adjad át a derék szalonkának, ki urunknak, Listius Lászlónak evilági testét hivatott táplálni. Imádkozzunk a szalonkák leikéért, hogy a mi urunk balján énekeljék daluk a 680
