Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 8-9. szám - Nagy Attila Kristóf: A köpcsényi áldozár (próza)
csak, ahogy betanulta utolsó szerepét az imént Simeontól. Jolánda, Nem hallom!, üvölti Listius, Jolánda, Jolánda... Már sikoltott volna, de a két henteslegény kipeckelte száját, megkötözte combját, éket vert a forgócsont porcába. Simeon hozzáment, ostyát tett a hörgő lány szájába, s három új szerpapja tompán recitálta: A Menny és Pokol minden hatalmai előtt igen kedves lányunk, hajadon Jolánda, add át a testedet a végső enyészetnek, de ne engedd lelkedet a lelkek tengerébe, inkább adjad át a derék jó malacnak, ki húsával urunknak, Listius Lászlónak evilági testét hivatott táplálni. Imádkozzunk a malacok leikéért, hogy a mi urunk balján túrják majd a földet a mennyei téreken. És senki többet - se az üdvösség honában, se a kárhozat házában - kétségbe ne vonja, hogy az állatok lelke örök s halhatatlan. Köszönjük, Jolánda, hogy lelkedet átadtad a derék jó malacnak, aki urunk színe előtt nálad nagyobb érdemeket szerzett. Mindörökké, Ámen. Ahogy a lány belei a kőre kizuhantak, orrfacsaró bűz szállt széjjel a teremben, sokan elfordultak, mások öklendeztek. Listius nem rezdült, nyugodtan ült tovább. Nem akart ő sosem nyers emberhúst enni, csak jelképes áldozat állott szándékában. Jolánda combcsontját az asztalára tették a fényes ezüsttálba. Mint a szeldelt sódar, mosolygott csendesen. S az udvarmester botjával újra csak koppantott. Második fogásként án- golna hidegen. Vékony jobbágyleányt löktek a terembe. Ilona, hebegte, mielőbb bárki is a nevét kérte volna, Ilona, tátogott. Az udvarmester feddően nézett rá, íme a recipe: A nagy ángolnának mindenekelőtt a bőrét kell lehúzni, s ez a következő módon eszközölendő: miután a fej körül a bőrt szépen lemetéled, s egy fonál segélyével, amit a fejen keresztülvonsz, szépen felakasztod. Késsel mindig annyi bőrt fejtsél le, hogy az án- golna ne csússzon, megfoghasd mindenkor. Kifordítván a bőrt sebtiben megrántod és lejő egészben. A bőrtelen angolnát darabokra vágod, megsózod, vöröshagymát, babért, kakukkfüvet teszel még hozzá, vörösborban, vízben és enyhe borecetben főzöd, míg meg nem puhul. Ecettel, olajjal adod fel. Ilona kivérzett kis teste erős spárgán függött, árnyéka úgy mozgott, mint egy lassú inga. Hátán a tépett bőr rőt szárnyként verdesett. Élt még, hasa, ahol volt még bőre, halványan reszketett. Aztán a szerpapok kara következett: A Menny és a Pokol minden hatalmai előtt igen kedves leányunk, Ilona, add át a testedet a végső enyészetnek, de ne engedd lelkedet a lelkek tengerébe, inkább adjad át a derék ángolnának, ki húsával urunknak, Listius Lászlónak evilági testét hivatott táplálni. Imádkozzunk az ángolnák leikéért, hogy a mi urunk balján fickándozzanak a meny- nyei vizekben. És senki többet - se az üdvösség honában, se a kárhozat házában - kétségbe ne vonja, hogy az állatok lelke örök s halhatatlan. Köszönjük, Ilona, hogy lelkedet átadtad a derék ángolnának, aki urunk színe előtt nálad nagyobb érdemeket szerzett. Mindörökké, Ámen. A megnyúzott leányzó besózott jobb karja került az asztalra, Listius bólintott. Az udvarmester harmadszor koppantott. A harmadik fogás bárányhús Bertram-mártásban. Göndörhajú gyermeklányt hoztak a terembe, nem is ellenkezett, világranyílt szeme inkább csodálkozást, semmint félelmet tükrö679
