Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 7. szám - Voigt Vilmos: A csíkszentdomokosi lakodalomról - tanulságokkal

lasztó rítusok - eltávolító rítusok - beépítő rítusok. A „lakodalom nélküli házasság7’ a megesett menyasszonyokra, vagy szegényekre vonatkozott. A hiedelemvilág bemutatása - elsősorban a jóslások, mágikus szokások (ide értve az ártó cselekedeteket is) igen gazdag. „A lakodalom szereplői” című rész hozza a voltaképpeni lakodalom sorrendjének leírását. A rituális eszközök fejezetében kerül sor az öltözet és az ételek bemutatására. ,A lakodalom költészete” csak rövid áttekintést ad, minthogy ez után egy több mint százoldalas igen gazdag szövegválogatás következik (386 szöveg). Vagy húsz hozománylevél (leltár) szövegét is közli. Néhány tájszó magyarázata, az adatközlők jegyzéke, több mint száz tételes irodalomjegyzék olvasható ezután. Tanácsomra is egy- egy rövid román és angol összefoglalás teszi hozzáférhetővé a kötetet a magyarul nem tudók számára is. A magyar tartalomjegyzék is igen részletes és pontos. A 12 képtáblán végül is majdnem ötven fénykép látható.

Persze, tartozunk a munka színvonalának és törekvésének azzal, hogy néhány „hiányosságot” is említünk. Hiányzik például a lakodalom zenei bemutatása. A fényképek inkább portrék mint szokásképek. így nem kapjuk egy-egy folyamat (egy-egy lakodalom) dokumentálását. Talán az adatközlőket érintő félelem miatt az egyes műfajoknál (pl. ujjogtatások, sőt a találós kérdések is) közlésekor nem könnyű megtudni, kitől is hallotta őket a gyűjtő. Gondolom, ugyanezen okból nincs közölve 1960 utáni hozományleltár. Az irodalomjegyzék gyakorlatilag 1983-mal be is fejeződik (Balázs Lajos egy-két cikkét közli csak későbbről). Emiatt munkája archaikus. Nem használta Bakó Ferenc 1987-ben megjelent könyvét (Palócfóldi lakodalom), valamint az új néprajzi kézikönyv (Magyar néprajz) megfelelő köteteit (Népköltészet: 1988 - Népszokás: 1990). Azt már csak az olvasó vigasztalására (vagy bosszantására) említem, hogy a könyv sok példánya nyomdailag hibás: ívek helyett üres lapok vagy csak félig szedett szövegek találhatók. A szokásfényképekről nem derül ki, mikor és kinek a lakodalmában készültek.

A legérdekesebb, hogy Balázs Lajos végül is nem követte a magyar lakodalomleírások rendszerét (sem azt a zenei adatokon alapuló, ám szokásrendszerezést is adó sorrendet, amelyet a Magyar Népzene Tára általa is említett két lakodalomkötetében 1955-56-ban Kiss Lajos tett közzé - sem azt, amit legutóbb Györgyi Erzsébet foglalt össze a néprajzi kézikönyv számára). Voltaképpen nem látom nyomát annak, hogy Ujváry Zoltán vagy Dömötör Tekla szokáskutatási módszeréből is érdemi felismeréseket vett volna át. Úgy látom, a román lakodalomleírások közül (Pop tanulmányai mellett) Bernea és Popescu dolgozatait említi (az Olt és a Szamos völgyéből). Annak idején, Bakó palóc lakodalom áttekintését illetően, azt hiányoltam, hogy a szlovák (és összehasonlító szláv) lakodalomrendszerezésekkel nem történt érdemi összehasonlítás. Most ugyanezt ismétlem meg, román és balkáni vonatkozásban. Nemcsak arra van ugyanis szükség, hogy egy-egy elem párhuzamaira utaljunk, hanem éppen a rendszerszerűség egyeztetése a legfontosabb feladat egy olyan kutató esetében, aki ezt el is tudja végezni.

Persze minden elismerés azé, aki Csíkszeredán, nem hivatásos folkloristaként évtizedet áldoz e témára. Azonban lektorai felhívhatták volna a figyelmet arra, hogy legalább egy rövid utószóban utalnia kellett volna arra, amit itt hiányoltam: hiszen éppen erdélyi olvasói (akik még kevésbé juthatnak hoz671