Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 1. szám - Garzuly Gábor: Pályaudvar; Szerelem, szerelem; Nincs szíve a szépségnek...; Az egész világ legyen udvarod...; Ézsau!; Égszín selyembe...; Mindenség óraműve; A te jegyed (versek) ... A hárfa...; Egy város; Elolvassa... (versprózák)
Szép Úrnőm, régi fohász ez, Aranymadarad lennék, ha elfogadod. De meddig élne a dal, melyet énekelnék? Hozna-e vigaszt, s a kalitka Rácsain át, hogyan bámuljam gyönyörű arcod, mikor szűköcske otthonom sötét kendővel letakarják? Vagy papagáj rikolt fülembe, Rontás telepszik fejemre, és jajdul, vergődik, meghal a dal, Mielőtt megszületne. Ezsau! Lóra pattantál és elvágtattál, Vadul, meredten, a gallyak az arcodba csaptak! Fiam, fiam, utoljára láttalak! Mezőn rohantál, a patkó csattogott, A nép riadt Szemekkel bámult utánad. Fiam, fiam, utoljára láttalak! Tűhegyes sziklák, ziháltál, A rémület, a gyűlölet madarai Arcodba rikoltanak. Fiam, fiam, utoljára láttalak! És lelked, a hűtlen, nyugtalan, drága. Kiáltásod! Száraz, rekedt a kín, elért a tőr. Messzi váramból hallottalak. Fiam, fiam, utoljára láttalak! 61
