Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 1. szám - Garzuly Gábor: Pályaudvar; Szerelem, szerelem; Nincs szíve a szépségnek...; Az egész világ legyen udvarod...; Ézsau!; Égszín selyembe...; Mindenség óraműve; A te jegyed (versek) ... A hárfa...; Egy város; Elolvassa... (versprózák)

Egszín selyembe...

Égszín selyembe kapjon a szél,

Küldj biztató jelet, távol égi cél.

Fojtó nyári erdők, baljós sziklarés, Szörnyeket dajkáló vízmosta mélyedés. Rovarsereg rajzik - kínt okozva - fel.

Világod dzsungel, csak emlékezni kell.

Erővel okosan lépve ütem szerint,

Segít, ha arra gondolsz, Holdad is kering. Rója pályáját engesztelhetetlen,

Miként a Pusztítás, az is végezetlen,

S Artemisz, ha suttog, idegied íjadat,

Küzdj, ha nyomodban is a fürge árny-csapat.

Mindenség óraműve..

Mindenség óraműve fent, Amit az Istenség teremt. Gomolygó ködeid örvénye. Öröm és pusztulás törvénye. Fekete támad fehérre,

Nem öltözhetsz feketébe. Mindenség óraműve fent, Amit az Istenség teremt.