Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 7. szám - Fábián László: A tölgy metafizikája (esszé)

vények — tárgyakre, amelyeken lassan eltűnő szavak vannak. Rilke egy versére gondoltam:

„Miért vagyunk itt? Kimondani tán: hogy ház, híd, kút, kapu, korsó, almafa, ablak, - legfeljebb: torony, oszlop... de mondani, értsd meg, ó, mondani úgy, ahogyan mélyükben a dolgok sem gondolták még...”16

Persze, rögvest kiviláglik, hogy Tilson korántsem véletlenül lel rá az ötletre, mi több, nem is ötlet ez benne, hanem valami kimódolt retrospekció, az újrafogalmazás kétségtelen szándékával. Pontosan ismeri bizonyos modern művészek szoros kapcsolatát az ősiséggel, azzal a világgal, amelyet máig előszeretettel titulálunk primitívnek, érti és alkalmazza privát mitológiájában Fekete Jávorszarvas, oglala-sziu varázsló „körös”világképét:„A karika élő centruma a virágzó fa volt, (a nép virágzott), és a négy negyed köre táplálta. A Kelet békét és fényt adott, a Dél adta a meleget, a Nyugat az esőt. és az Észak hideg, nagy szeleit adták az erőt és a kitartást. Ezt a tudást vallásunk a külső világból hozta. Minden, amit a Világ Ereje tesz, körben történik.”17

Egy new york-i szobrász, Charles Simonds apró népeknek épít házikókat, mintegy újkeletű „archeológiát” teremtve ezáltal. Három „népe” közül az elsőt jellemzi eképpen: „Lakásaik holmi laposra kiterített ágasbogas fa rajzolatával díszítik a földet; vonzalmaik, gyűlöletük irányát követik az ágak; Odisszeia- ként megélt élet ősi följegyzései; a fa gyökerei mélyen a sötét, messzi múltban...”18

Fa és múlt; fa és írás; írás és múlt.

A példák úgyszólván a végtelenben (ez is szószerint értendő) érnek véget. Az egyiptomi hieroglifák Ká-ja - jelentése: ’kettős’ - Y-módra széttárt karok, az Y pedig az alkímiában az androgin jele... Stb, stb. Egy fiúgyermek magánmítoszában tovább vihetem akár a csúzli ágasától Odin Yggdrasilljának kezdőbetűéig. És - fura módon — még mindig belül maradok egyféle tágabb, közösségibb értelmezésen.

Marcel Duchamp festményén - Tavasz 1911. - is ott az „ágas”, akárha a gyermekkor csúzlija ágasodnék a fiatal nő és férfi közé, akik ezáltal már talán elszakadóban is vannak egymástól. (Valóban erről van szó; a képet Duchamp imádott nővérének, Suzanne-nak festette nászajándékul.) A művet Arturo Schwarz - dada- és Duchamp-szakértő - elemzi nagy filológiai apparátussal. Áfának ő is alapvető jelentést tulajdonít, ezúttal csupán a témánkhoz legközelebb eső összefüggésben idézném: „Duchamp képén a fának... két jelentése szabadon felcserélhető. Az alkimista tradícióban az Élet Fája a Napnak a forrása (ezen áll az Agglegény, s ezzel, vagyis a Nappal azonos), gyümölcse pedig ennek a fának az Élet Vize , az Ifjúság Kútfeje. S bár a fa ágai teljesen szá- razak a képen (s így a Halál Fájára utalnak), mégis zöld felhőbe vannak burkolva (utalásképpen az Élet Fájának lombozatára). Ez a ’felhős’fa emlékeztet az Yggdrasillra...”19

Többször érintettem a világfa fogalmát, amelynek könyvtárnyi irodalma van. Azt mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy a magyar mitológiában, hiedelemvilágban ennek a fának kitüntetett szerepe van, amelyre a téma

644