Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 1. szám - Garzuly Gábor: Pályaudvar; Szerelem, szerelem; Nincs szíve a szépségnek...; Az egész világ legyen udvarod...; Ézsau!; Égszín selyembe...; Mindenség óraműve; A te jegyed (versek) ... A hárfa...; Egy város; Elolvassa... (versprózák)

Nincs szíve a Szépségnek

Nincs szíve a Szépségnek,

Nincsen a Bölcseknek Köve.

Ne keresd okát az erénynek.- Evezel magadtól, vagy a víz sodor? Csillagtűz, szél és halotti por.

Mindenre van találó képlet,

Minden Rész kitölt egy Egészet.

A következő pillanatban,

Tótágast áll az Elmélet.

Ne latolgasd a Megfoghatatlant, Összetörik alatta a mérleg,

A Lényeg műszerrel kimutathatatlan, Baljós alkímia, cinkos igézet.

Az egész világ legyen udvarod...

Az egész világ legyen udvarod,

Holdak, vulkános bolygók, izzó napok, Elmondják neked bánatuk a kihűlt csillagok. Kék szemed határtalan dóm,

Mely kéken magasul álmom mélyén. Rombuszhalak úsznak a harangtoronyba, Köztük én is, felemel a fény.

Hang! kitörő, csukló nevetés!

Zárt, szépvonalú ajkad, törékeny derék, Megijedek, alakod oly vékony és finom. Legyek átkozott, mert egy nap, mert egy napon elfelejtlek majd, tudom.

De most még a szépség hercegi udvarának Csetlő-botló alattvalója vagyok.