Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 7. szám - Kiss Ferenc: Napló

Ö most tesz közzé németül egy tanulmányt. Ez azt fedi fel (magyarázza meg) mért nem tudták a magyar hadifoglyok életre hívni a Kossuth-légiót? Tudja G., hogy ez iránt itthon is érdeklődnek. - Korábban a Duna menti végső harcokról írt könyvet (ez Bécsben jelent meg németül) s majd ír még a II. világháborúban részt vevő román, olasz és magyar csapatok harcairól is. És Horthyról is bizonyára, mert most is hadtörténész, mint volt a vésztői erdőben - s mert az ilyen könyveknek könnyebb piacot találni.

Arra a kérdésre, hogy nehéz-e a magyarországi források nélkül dolgozni, határozott igennel válaszolt, s a magyar történelemtudomány színvonalát - a politikai vonatkozásoktól eltekintve - igen magasnak, a munkákat nélkülözhetetleneknek mondta. Csak hát - úgymond -, akit a magyar hatóságok nem engednek be, azoknak nehéz megszerezniük e fontos műveket. Ebből lehet arra következtetni, hogy ő is ezek közé tartozik.

Szóvá tette, hogy az emigráció történelmi alakjainak halálával sok értékes dokumentum is elpusztul, ha ezeket nem adják ki sürgősen. De ott nincs rá pénz. Pl. Veress vezérezredes (?) személyes naplója, Teleki Pál fiának naplója, jegyzőkönyve a moszkvai tárgyalásokról.- Tanulságos beszélgetés volt. Nem lepődnék meg, ha egyszer Gosztonyi még megmagyarázná, mért természetes, ami nem az. (Megjavult. 1994. május 13.)

És. 1972. máj. 20. (előbb a máj. 6-ban + ápr. 22. sz.) Zajlik a Nagy Lajos- Kodolányi-viszony körül a szájtépés. Alap nem bírja elviselni, hogy a számára annyira ellenszenves Kodolányinak is voltak, lehettek még Nagy Lajost is korrigáló gesztusai. Talpassy (It) emlékezete elég hitelesnek tetszik, ahol Lázár Vilmos Valóság-beli „elírásait” kiigazítja. - Most Bokor László kénytelen a Talpassyt igazoló tények némelyikét szóvá tenni. De a végső érv megmarad: Nagy L. következetesebben volt baloldali, mint K.

(Folytatjuk)

623