Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 7. szám - Kemény Katalin: Sztélé nagyanyámnak... (próza)

KEMÉNY KATALIN

SZTÉLÉ NAGYANYÁMNAK

a sötétség leányának ölében a világító tojásokkal

Egy híd a tél kristályfogaiból metszett híd vezetett odáig

Mikor a Koldussikátoron, mikor a rég emlékezetbe roggyant névtelen hídon, mikor a leheletünk felhőjébe burkolózó, vízbe omlott fold, lángba lobbant víz hídján, olyankor MINDIG TÉL VOLT.

Ilyenkor, karácsony közeledtén a szigorú ingaóra a kakaskukorékolást sem várva, mély bronzbongással üt rést az éjszaka és a hajnal közé, de sem lélegző teremtmények, sem a mi lélegzetünk éltette, a szürkületben még egymástól sem elkülönült tárgyak nem zengenek vissza, inkább marasztalóan még egyszer beleölelkeznek az éjszaka oszladozó bársonytestébe, s a be nem fogadott gongütés magános lélekként húzódik vissza komoly tölgyfazárkájába, Rózsit az ágylábtól magamhoz vonom, a paplant fejünkre borítjuk, - haragszom az órára, Rózsi is haragszik, jó, akkor elássuk a patakparton a medveszikla alá, akkor nem lesz itt, - akkor seholsem lesz, erősít meg babám, - ahogy elástuk a borsólevest, meg Áron bácsi hangját, amivel elhessenti a gerlét, amivel összezúzza a pillék tarka szárnyát, hisz’ tudod, csak azt kell mondani, eláslak, és nincs, néha olyan, mintha mégis lenne, de hiába brum- mog, dörmög, mégsincs, a szomszéd szobából lábujjhegyű puha neszek kelnek, a még szunyókáló ködkása-reggelben annál panaszosabban nyöszörög, nyikorog a pádimentum, - Rózsi, tudod-e mi lesz ma? ma megyünk oda, ne félj, nem fogsz fázni, jól bebugyolállak az angyalkendőbe, de egyelőre még mélyebben csusszanunk alá a paplanbarlangba, nehogy észre vegye valaki ébredésünk, még Mari se, aki az erős-kezűek biztos tapintatával oly halkan nyomja le a kilincset, a fiókái felett őrködő fecske se rebbenne rá, csak szoknyája lebbenése árulja el, hogy most a cserépkályha ajtaja elé guggol, a bükkhasábokat már este berakta, most csak a gyufa sercen, a szél a kéményből visszacsap, nem gyullad, még egy sercegés, papírzörgés, a fidibusz

624