Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 7. szám - Kiss Ferenc: Napló

ben s a Szu.-hoz való hűségben tanúsított álláspontjainkról beszélt. Ezeken a pontokon beszéde erősen különbözött a C.-étől. A romániai magyarság helyzetéről egyik beszédben sem esik egy szó sem. S ez talán jobb is így. - A mai Népszabadság különben Rábai Miklós néhány mondatát idézi az Állami N. E. romániai útjáról. Eszerint az együttes számára nagy élményt jelentett az út a baráti országba, megismerkedtek pl. az ország természeti szépségeivel, (sőt) s az egyetemi együttes műsorában egy kalotaszegi táncot is megismerhettek.

1972. febr. 26. A mai Népszabadság jelenti, hogy megjelent a Pándi-féle kritika első száma.

(Újságkivágás: Megjelent az új Kritika első száma.)

A Népszab. 1972. márc. 11-i száma szerint a Pravda is ismerteti a Kritikát, főleg Kádár J. Veres P.-ről szóló cikkét. - Nem kétséges: a Kritika megszületése pillanatától „kinőtt” a kritizálbatóság állapotából.

Galambos „Fegyverletétel” című „drámájáról” a darab Vígszínházi bemutatójáról Koltai Tamás ír a Népszabadságban. (1972. febr. 26.) - Néhány mondatát érdemes feljegyezni: „Görgey melletti elfogultsága elsősorban dramatur- giailag vitatható, mert a drámában nem szereplő Kossuthtal szemben élezi ki. Ráadásul néhány önkényes, elszabadult mondattal „övön alul” üt; szabálytalanul, tehát fölöslegesen is: a Fegyverletétel politikai tételdrámaként és nem történelmi színműként izgalmas.

Lám csak: a parasztok is ráéheztek a „történelemrevízióra”, persze otromba ebben is. Ravaszabb és hatékonyabb megoldásokra van kereslet.

Faragó V. az És-ben (1972. febr. 26.) ahhoz fűz kommentárt („Embertan”), hogy az antropológiai vizsgálatok szerint a honfoglalás kori magyarok zöme európai típusú koponyákat hordott. - Erről az jut eszébe, hogy nem az „egység-ábrándból”, hanem a sokféleséget asszimiláló képességből kell táplálkoznia a büszkeségnek. - És nincs Jogunk” „történelmi cezúrákat” vonni: aki eddig jött, az magyar, aki azután, az idegen”, mivel a magyarrá válás folyamata ma is tart.

Ez is ama feljelentések egyike, amely a többes szám első személlyel egy kollektív fajvédelem létét feltételezi, leplezi le. - Az egészben annyi a vigasztaló, hogy az ellenfelek ilyen lefokozása, ilyen ostobának képzelése nemcsak a magyarságnak árt, de őt is zülleszti.

„Beszélgetés fiatal írókkal” c. rovatában az És - Alfóldy J. - most (’72. márc. 11.) Novotny Vilmossal beszélget. A riporter Alfóldy Jenő felteszi a lap hiéna-szellemét legjobban tükröző kérdést:

„Mi a véleménye arról a nézetről, amely elsősorban vagy kizárólag falun keresi a magyarságot?” - Ilyen nézetet ma már senki épeszű ember nem ír le, de önmagában sem igen gondol. De az És-nek kellene a gondolati-döghús. Élvezné a szagát, s az undort, amit vele kiválthatna. Valósággal fájlalják, hogy a „bűnös város” gondolatnak nincs ma képviselője. Milyen könnyű volna akkor bizonyítani, hogy ők itt a kultúra, a humánum, az értelem bajnokai. Létük feltétele, hogy a szellem, amelyben élnek hitvány legyen.

618