Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 7. szám - Kiss Ferenc: Napló

De Novotny okosan és méltósággal válaszol. S nemcsak erre a kérdésre. Vonzó, érett elme benyomását kelti. Figyelni kell rá. Szól a deheroizálásról is.

Az És ünnepli 15 éves fennállását. Megszólaltatja korábbi szerkesztőit. Illusztris galeri. Lám, van már hagyomány, ami érdekelheti, amit szívből tisztelhet. (1972. márc. 11.)

Még kér a nép! Jancsó is rájött, hogy a szexual-szadizmus monotóniájába ritmust kell vinni. Népdal- és néptánc-betétekkel ezt meg is oldja. S ezzel megszületett a legújabb magyar műfaj, a morbid folk revü.

Az És 1972. márc. 25.-i számában „Viszolygások parolája” címen Tímár György adja elő, hogy az Új írásban megjelent novella a tv-re tett „urbánus” megjegyzéseivel egybehangzik a Jelenkor márciusi számának egy novellája. Abban arról van szó, hogy a figura torkig van Komlós Jánossal, s a tv-től neki való, „falusinak” való műsort kíván, s azt, hogy a nép „saját ütemére” léphessen. - Képzelhető, hogy Tímár milyen vehemensen csap le erre az „elszólásra”. Akkor a Bruddenbrock-ot csak városi élvezheti? S mi az a „saját ütem”.

1972. ápr. 2. 17.50 a Kossuthon a „Lírai önarckép” c. műsorban Benjámin beszélt „Tengerek fogságában” c. művéről. Kétszer is említette a kritikust, aki a verset személyes sorsa tükreként értelmezte, holott egyetemes jelentéseket tartalmaz. Minthogy tüzetesen csak én elemeztem ezt a költeményt, nyilvánvaló, hogy rám utal. Pedig amit én írtam, nem szűkíti le a jelentést, noha valóban a személyes sors interpretálásaként magyarázom: a kettő nem zárja ki, hanem élteti egymást. Milyen furcsa, hogy Benjámin, aki szerint első írásom a legjobb, amit róla írtak, most a nyilvánosság előtt óvja az olvasót az én-féle értelmezéstől. Ezért lett volna ingerült a Kovács Pista ügyében is, noha a segítségét kértem? Lelke rajta. És legyen csak E. Fehér Pál a kritikusa.

(Újságkivágás: 17.50 Lírai önarckép)

Fenyő Miksa halálára címmel a Népszabadságban Rónai Mihály András ír nekrológot. (1972. ápr. 8.) Legnagyobb érdeme az Ady melletti kitartás volt - írja. Aztán elsorolja a terhelő momentumokat. Végig. De az egésznek semmi feszélyező szerepe, mert maga a cikk pihegő, omlatag, mámoros szerelmi vallomás. Az apja gyengéit tárgyalja így az ember: nem számít.

Igen jellegzetes cikk. Folyton arra kell gondolnom, ahogy Németh László ideológiai hibáit felróják: arra a kíméletlen gyűlöletre. Bizony, jó volna egy isten, aki ezt a szakadékot áthidalja.

Rényi Péter: Az egység dicsérete. Kritika 1972. 3. 14-15. Igen fontos mű. Illyés és Lukács példájával „dumálja meg” az olvasót arról, hogy a ’45-ben kitűzött cél: szoc. és nagy alkotók összetalálkozása most végre megvalósult. Ami kényszerű elhallgatás, alkalmazkodás, lírai minőségekben megnyilatkozó kétségbeesés, azt figyelmen kívül hagyja, - s a világ statikus állapotát tudomásul vevő nagy alkotó kényszerű magatartását egy rég esedékes és természetes fejlődés eredményének, nyereségének állítja be. S ő, az interpretátor

619