Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 7. szám - Páskándi Géza: Diána és a róka (dráma) II. rész
tél épen és egészségesen. Hát te már semmit sem szégyellsz, otran- tói herceg? FOUCHÉ (szemrebbenés nélkül) Úgy van. Itt a folyosón történt. TALLEYRAND Hiszen őfelségének azt mondtad... FOUCHÉ Nem akartam, hogy aggódjon a király. Mindig a biztonságot vágyta, ne lássa hát, hogy mi zajlik itt... és majd egyre inkább... (Kis szünet.) TALLEYRAND Világéletedben a bizonyíthatatlant... azt kerested. FOUCHÉ Pontosabban... a csak általam bizonyít hatót. TALLEYRAND Mit akarsz végül is, és mindezek után? FOUCHÉ Te mit akarsz... velem? TALLEYRAND Nem én! A király! FOUCHÉ Talleyrand és a király, a király és Talleyrand - egy és ugyanaz, fenség. TALLEYRAND Megtisztelsz, de túlzás! (Kis csend.) FOUCHÉ (merően) Ne meijetek hozzám nyúlni, fenség. Minden iratot biztonságba helyeztem, vagyis el vannak rejtve... TALLEYRAND Hazudsz... elégetted őket. FOUCHÉ Csak a forradalom idejéből valókat, s azt se mindet... Hanem Bonaparte első császárságától és Őfelsége, XVIII. Lajos első bejövetelétől rendre mind a mai napig - úgyszólván minden irat megvan... (Apró szünet.) Nagyon meglepődnének némelyek, ha kiderülne, hogy minden tárgyalásod, amit Sándor cárral és a többiekkel folytattál, felér egy-egy vaskos árulással... TALLEYRAND Remélem az is kiderül belőlük, hogy te szerettél volna vélük tárgyalni, Fouché! Hogy te akartad elárulni a hont... én mindig szerettem a hazámat... FOUCHÉ (öldöklő gúny) Talleyrand szerette Franciaországot, és őszinte volt e szeretet, mert hazájánál nem volt értékesebb, amit a külföldnek eladhatott volna... Legdrágább forgatható tőkéd: a francia föld és a franciák. Hát persze, hogy szeretted, Perigord hercege! (Csend.) TALLEYRAND (erőt vesz dühén) Amíg indulatok nélkül éltél, amíg kőhideg voltál, mint békasó a mocsár vize alatt... addig túlélhettél mindent... ámde öregségedre egyre inkább elragadtak indulataid... Pimasz, militáns vénember kezdtél lenni, Joseph. És ez halálosan veszélyes... FOUCHÉ Az életemhez ne merjetek nyúlni, Talleyrand! (Más hang.) És kérlek, ne vesszünk össze visszavonhatatlanul. Szükséged van re- ám és nékem is reád. Nézd, itt körül csupa bosszúszomjas emigráns elitcsőcselék... S az ordító itthon- maradottak millió, még be nem gyógyult sebe... TALLEYRAND (közbevág) Én nem szavaztam a királygyilkosságra. FOUCHÉ Szavaztál egyebekre, Talleyrand. Azt hiszed, lenyelik megannyi pálfordulásodat? A számlát benyújtják végül, hercegem. Segítened kell nékem, hogy téged is segítsenek... az irományaim... És a besúgóim, akik téged mind-mind elárulhatnak végül... A kémeim névsorát nem ismerheted... TALLEYRAND Te sem az enyéimet, Fouché! Most már nem alkuszunk! FOUCHÉ Pedig te is kalmárszellem vagy, született hercegem, nemcsak én, a polgár! TALLEYRAND (gyilkos gúny) Polgár? Hiszen te az otrantói herceg 581
