Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 7. szám - Páskándi Géza: Diána és a róka (dráma) II. rész

TALLEYRAND Kérem, távozzanak! Őfelsége minden percben itt lehet! VORAVITO Mióta tilos Őfelségét kupával ünnepelni? TALLEYRAND Távozzanak! (Körül­néz. Két őr közeledik. A herceg int, megállnak.) VORAVITO Mielőtt távoznánk, koc­cintsunk arra, hogy Fouché halott! Éljen Őfelsége! ARROGOLAIN Éljen Őfelsége! Fou­ché halott! TALLEYRAND Még nem halott, urak! Csak leváltottuk, csak nem miniszter többé! Ám, ha úgy értik, hogy e leváltás neki maga a halál... VORAVITO (közbevág) Ma nem mi­niszter, és holnap jön a többi. A bí­róság, az ítélet... a halál... TALLEYRAND Távozzanak, urak! Őfelsége jön! (A két őr közeledik, az urak jobbnak látják gyorsan elvonulni. Jön a ki­rály.) XVIII. LAJOS Ismerősnek tűntek... kik voltak ezek? TALLEYRAND Charlotte hercegnő két bizalmas embere! XVIII. LAJOS Gondolhattam volna! Charlotte is nemsokára jön, már bejelentkezett... TALLEYRAND A hercegnő hívei azt remélik, hogy felséged most még csak meneszti, de aztán fellógatja a mi Josephünket. XVIII. LAJOS Nem hajtom végre a korzikai hadnagy parancsát, Tal­leyrand. TALLEYRAND Nem értem, felség. XVIII. LAJOS Hát nem Bonaparte jelentette ki, amikor először mene­kült: csak azt sajnálom, hogy Tal- leyrand-t és Fouchétfel nem akasz­tattam. Sebaj, hagyom a Bourbo­noknak. Nos: nos Talleyrand, mint látja, nem teljesítettem a császár óhaját. TALLEYRAND (felnevet) Bölcsen tette, felség. Az én esetemre néz­vést mindenképp üdvös volt a dön­tés. XVIII. LAJOS Kérdeztem már? Mi legyen Fouché sorsa, fenség? TALLEYRAND Évjáradék, uram... XVIII. LAJOS Azt mondja? Én is gondoltam erre. De mit szól majd Charlotte mindehhez? A hóhérnak évjáradék...? (Most felbukkan Fouché, világos sál­kendőt tart a kezében, amelyen átütött egy vérfolt.) TALLEYRAND Fouché! Mi történt? FOUCHÉ Merénylet! Imént egy tőr­rel valaki nekem rontott. Szeren­csére csak éppen karcolta a vállam. XVIII. LAJOS Ilyen a palotában nem történhetett. (Fagyos.) FOUCHÉ Az utcán történt, felség. Csak azért jöttem, lássák, mire nem képesek a hercegnő hívei! XVIII. LAJOS Az is lehet, hogy Fou­ché régi hívei... (Egyre ridegebb.) Hiszen annyi titkukat ismeri! Tal­leyrand, beszélje meg vele a saját helyzetét. (Halkan.) Engem már vár Charlotte, azt hiszem... (Mint aki nem szívesen, de megy, mert maradni sem akar. Kis csend.) TALLEYRAND Látta őket, fenség? FOUCHÉ Kiket, Talleyrand? TALLEYRAND Hát a ... a merénylő­ket! (Különös hangsúly.) FOUCHÉ Álarcuk volt, és azt hi­szem, Charlotte emberei... azt ki­abálták, hogy Fouché halott! Ekkor támadtak rám... (Kis csend.) TALLEYRAND Nem ellenőrzőm a tőrödet, hogy véres-e, sejtem, volt gondod, hogy tisztába tedd... Ha­nem: legalább engem ne, Fouché. Hányszor mondtam: legalább en­gem ne nézz ostobának! Az ablak­ból láttalak, amikor a palotába jöt­580

Next

/
Thumbnails
Contents