Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 7. szám - Páskándi Géza: Diána és a róka (dráma) II. rész
a sznobsága, Ritter. Azt hinni, hogy Fouchéból ön majd Szent Ágostont csinál! (Kis szünet.) Ez az utolsó szava? RITTER Ez! És most hagyjon imádkozni. CHARLOTTE Szerencsétlen lélek! RITTER Ne sajnáljon. Ne sajnálja bennem az abszurditást, hogy sznobságomért halok meg. Én legalább Fouché igaz vallomásaival betetőztem életem művét... Ám fenséged mit ért el vajon? CHARLOTTE Hogy a bűnösök meglakoltak. Nem a kicsik, az ártatlanok vagy félártatlanok, de a nagy vadak! RITTER Az nem az öné, az a történelem opusza, fenséges asszonyom! CHARLOTTE Egy-két díszes vadat magam is utolértem. RITTER Nem kapja meg az utolsó trófeát! (Az ágyra fekszik, majd a fal felé fordul. Csend. Charlotte sarkon fordul, kimegy. Eltűnik a folyosóban, Voravito utána. A másik folyosótorokban egy árny válik el a faltól. Fouché.) FOUCHÉ Lefizeted az őreimet, Charlotte?! Ó, Charlotte, Charlotte... mi mindig követjük egymást vagy megelőzzük... és elmegyünk egymás mellett. Mi már azt hiszem - sosem találkozunk. (Int. Nem iménti, egy másik őr jön, aki némán a cellába engedi. Az őr eltűnik.) RITTER (nem fordul meg) Miért jött vissza, fenség!? Nem mondok semmit, semmit! FOUCHÉ Jean-Jaques... (Kis csend. Ritter felül, majd az ágyról lekászálódik. Átöleli Fouchét, megcsókolja. Az kissé tartózkodón viszonozza az ölelést.) RITTER (boldog, könnyes szemmel) Imént ellenálltam, tudtam ellenállni a kísértésnek... Charlotte volt itt, Joseph. (A másik rezzenéstelen.) FOUCHÉ Szégyentelenek. Elítéltetnek és aztán jönnek kimagyarázkodni. Biztosan ez történt? Igazam van? RITTER Rád akarta terelni a gyanút. FOUCHÉ Szörnyeteg emigránsok! Ferde lelkek valamennyien! A szülőföld számukra idegen lett, s idegenben pedig már sose lelnek hazát... Ez Charlotte serege! Mit vártál tőlük? Én mindent megpróbáltam, hogy kivigyelek innen. Jártam a királynál, még a sánta ördögnél is... Ám Charlotte és klubja olyan erős nyomást gyakorolt rájuk, hogy alig álltak vélem szóba. A hercegnő valamiért nagyon haragudott reád, Jean-Jaques. Csak tudnám, miért? RITTER Ne vizsgáljalak meg? Még egyszer. Utoljára. Csak így puszta kézzel, hadd kopogtassam meg a hátadat. FOUCHÉ (riadt) Ne, Jean-Jaques, ne! Nem azért jöttem! RITTER Igaz is, előbb tán magamat kéne diagnosztizálnom. Tudod, mivel vádoltak ezek? FOUCHÉ Igen, utánanéztem. RITTER Méghogy üzenetet hoztam a raboknak! Hiszen alig neveztél ki börtönorvosnak, Joseph. FOUCHÉ Épp ezt mondtam Talley- rand-nak is: még időd se lehetett volna rá... RITTER (legyint) Úgyse ezért történt. Ifjúságom vétkeit is előhozták. Lyont. És hogy kiugrott pap vagyok... A hazug új számlához hozzáadták a régi igaz számlát... De ne erről beszéljünk. Igyekezz egészségesen élni, Joseph. Nem vagy jó színben te sem. A tengerre mehetnél... Vagy séták kellenének parkban, erdőben, hegyi utakon... 576
