Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 7. szám - Páskándi Géza: Diána és a róka (dráma) II. rész
FOUCHÉ Félek a kullancsoktól, Jean-Jaques. RITTER (elengedi, az ágyra ül) Emlékszel még? Gyógyfüvet is szedtünk növendékkorunkban. Amikor később néha véled álmodtam, mindig erdőben jártunk. 0, áldott vidéki életünk! Miért is haragudtak úgy erre a vidéki életre a párizsi jakobinusok? FOUCHÉ Mert vidéken sok hugenotta, meg mindenféle náció élt, kik mind-mind Párizs és a forradalom ellen mozgolódtak... RITTER Igen, ők duplán féltek a vérontástól... tudták: minden belső háború rajtuk, a régi üldözöttek hátán csattan... Persze voltak olyanok is szép számmal közöttünk, akik így harccal akartak belépőt váltani és pozíciót szerezni sorainkban... Hogy feledjük el nekik, kicsodák is voltak... s ők is elfelejtik régi önmagukat a gazdagság és az új rangok, címek által... Valamit valamiért, nem igaz? FOUCHÉ (hirtelen) Mégis, mit akart Charlotte tőled, ha már említetted... RITTER A vallomásod lelőhelyét, Joseph. FOUCHÉ Ők is meggyónhatnák egyszer ostobaságaikat, és minden egyebet. (Más hangon.) Te mit mondtál neki? RITTER Hogy biztosan elkészül... és nem írtak még soha ilyen mély és megrendítő politikai memoárt. (Kis csend.) FOUCHÉ Hát persze hogy téged bosszúból feketítettek be. Nem vállaltad, amit reád bíztak volna. Vagy elvállaltad, de szándékosan rosszul hajtottad végre. Elvégre te az én barátom... (A másik hirtelen feláll, arca megváltozik, merően néz Fouchéra.) RITTER (megállapító) A te parancsodra tartóztattak le, Joseph. (Csend.) FOUCHÉ Őrült vagy, doktor úr. (Nagyon nyugodt, szinte csendes.) RITTER Láttam s hallottam Charlotte inasát többször is itt üvöltözni a börtönfolyosón. Atkozott téged mondván, lám csak, ez a hála, hogy néked kémkedett! Azóta már talán ki is végezték. (Apró szünet.) Ő mondta el, ugye, hogy Charlotte- nál jártam? (A másik hallgat.) De azt elfelejtette elmondani, hogy visszautasítottam Charlotte ajánlatát... (Villanásnyi szünet.) Hogy is gyanakodhattál rám, Joseph? (Szelíd.) FOUCHÉ Hallgass te jámbor ördög, hallgass. (Csitítgató.) Mi célod az effélékkel? Ha tudnád, hogy valóban az én parancsomra történt - most ilyen szelíden tárgyalnál velem? RITTER Igen. Mert meg akarom hozni ezt az áldozatot. FOUCHÉ Bolond vagy! Vádolnod kéne! Atkozni habzó szájjal! Mint Charlotte inasa! Vagy Poitier! RITTER Kell ez az áldozatom! FOUCHÉ Kinek? Miért? . Talán krisztusosdit játszol, Jean-Jaques? Te amatőr Krisztus! Te apró, dilettáns isten! RITTER Kell, hogy fenekestől forduljon föl benned minden... hogy megírhasd végre gyónásodat olyan mélyen, ahogy én szeretném. Egy nemzedék nevében, melyhez én is tartozom! (Kis csend.) Most nem akárkit - egyetlen igaz barátodat küldöd bitó alá, Joseph. Az egyetlen embert, aki ifjúkorod óta becsült, szeretett, sőt rajongott érted... Pedig irtózatos bűnökkel vagy tele! (Apró szünet.) Nos, ez a talán legnagyobb bún, amit velem teszel, 577
