Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 7. szám - Páskándi Géza: Diána és a róka (dráma) II. rész
őrminiszter, Joseph. Minden javaslat tőled származik. És te írod alá... (Csend.) FOUCHÉ (rekedt) Erről nem volt szó. Ez a miniszterelnök dolga... TALLEYRAND Nem, Fouché. A rendőrminiszteré és a királyé - végül... Te írsz alá mindent. Hát épp ezért: karcsúsítsd azt a listát. Viszontlátásra... és épülj fel minél előbb, szükségünk van reád, te pótolhatatlan... (Leteszi a listát az éjjeliszekrényre, kimegy, a testőrrel el. Csend.) FOUCHÉ Charlotte, Charlotte, megesküdnék, felőled fúj a széli De megjósolom: nem engem fog elröpíteni... (Besiet Castelane.) CASTELANE Miért jöttek? (Feszült.) Mit akartak? FOUCHÉ Nem a maga estélyei miatt. Apropos, a hintót még mindig nem hallottam visszajönni. Olyan messze lakik ez a Bamuelle? (Ránéz.) CASTELANE Ez keresztkérdés? Talán Bamuelle nagyapja... FOUCHÉ Ő is Bamuelle, nem? Maga melyik Bamuellere gondolt? Talán csak nem az ifjú borjúképűre? (Kis csend.) CASTELANE Hiába gúnyolódik e kétbalkezes szegény ifjonccal... Addig örvendjen, míg ilyen titkára van, és amíg ez a nagyapó kísér- get... addig nyugodtan alhat. De csak addig, fenség! (Kimegy, Fouché csak bámul. Sötét.) 4. kép Fouché már látott hivatali szobája. Üres. Bejön Bamuelle, egy iratot helyez az asztalra, rátesz egy díszes fanyomtatékot is. Kintről heves szavak, feszült lesz. CARNOT (hangja) Carnot vagyok, Nicolas Lazare Carnot, eresszenek! (Kicsapódik az ajtó, belép, mögötte egy riadt hivatali szolga arca, akinek Bamuelle int, erre az becsukja az ajtót.) BAMUELLE Uram! (Némi kérdő hangsúly.) CARNOT (kifelé bök) Ez a szolga nem tudja, hogy kicsoda Nicolas Lazare Carnot! Bezzeg a minisztere tudja! Haha, nem ismeri Carnot nevét! Vajon nem véletlenül Wellington rendőrei maguk? Ismerik maguk egyáltalán Franciaországot? A történelmét? És a franciákat? BAMUELLE (némi suta méltóság) Uram, én született francia vagyok... CARNOT Ha maga sem ismeri Car- not-t, Franciaországot nem ismeri, hiába született francia! Fouchét keresem! BAMUELLE (hóna alá kapja az asztalról az iratot) Tisztelt uram, megkérném, fáradjunk át a várószobába. A miniszter úr jelezte, hogy ma később jön hivatalba. Ha ideje van, ott megvárhatja őt... (Kinyitja az ajtót.) CARNOT (rábámul) Mondom, hogy nem ismer ez a sok zöldfülű! (Más hang.) Jó megvárom, hát persze, hogy megvárom! Már hogyne várnám! (Kirobog, Bamuelle alig tudja követni. Még jóformán be se csukódik az ajtó, amikor belép Castelane, nyomában a kétségbeesett arcú Bamuelle.) BAMUELLE Ó, asszonyom, nem kellett volna... ide... nem... CASTELANE (gúnyosan méri végig) Ezt Fouché szokta mondani, de most nem hozzájöttem. Három he570
