Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 7. szám - Páskándi Géza: Diána és a róka (dráma) II. rész
el fogsz veszni, Joseph. Érzem, el fogsz veszni. FOUCHÉ Ha ezeknek vallanék, valóban bukás lenne sorsom. RITTER Hát kinek? FOUCHÉ Az időnek... a történelemnek, doktor úr. RITTER De csakis írásban, hogy okuljon a világ. FOUCHÉ Ha az ideje eljön, befejezem az írást, légy nyugodt. Különben is egy jó adag már elkészült belőle... Remélem, elmondtad másnak is... (Kis csend.) RITTER (hebegve) Hogy... hogy érted ezt, Joseph? FOUCHÉ (felnevet) Bolond! Amikor hajdan a fiam nekem elmondta, hogy anyja megbántotta, mit gondolsz, miért mesélte el? RITTER Hogy könnyítsen a lelkén! FOUCHÉ Ez csak a felszín, Ritter, csak felszín. Hanem: közvetítőnek használt. Azért mondta el, mert remélte, hogy én elmondom anyjának, a feleségem pedig megbánja, és jobbra fordul minden. Reméljük, hogy megjavul a világ, az emberek... Ravasz dolog másokat a titkunkba avatni, Ritter, fólér egy vaskos felbujtással... azért is titko- lództam annyit. Miért tenném a másikat akaratlan bűntársammá? Nem elég nekem az eredendő bűn? Jót akartam, ha nem avattam be őket. A nem tudás önfeledtség, és boldogságot ád. A dilettáns ettől boldog, a nem tudástól... attól, hogy avatatlan... No, de elfáradtam... RITTER Megyek. Sose feledd, Joseph: egyetlen esélyed ez a vallomás. FOUCHÉ (fülel) Valami hintót hallok a hátsó bejárat felől... biztos megjött a mienk... Ha látod az udvaron a kocsist, küldd be hozzám Jean-Jaques. (Az orvos az ablakhoz lép, a függönyt elhúzva kibámul.) RITTÉR Mi a mennykő! A király hintója, Fouché! Maga a király... És mellette Talleyrand biceg... No most már valóban megyek... (Kinyílt az előszobaajtó, két testőr bejött.) FOUCHÉ (nagyon feszült) Nézd meg, Ritter, mi van az őreimmel?! (Ritter az előszobában majdnem összeütközik Castelane grófnővel, aki hálóingre fölvett köpenyben lépett ki az ajtón.) CASTELANE Valaki jött... FOUCHÉ A király van itt... Kérem, ne mutatkozzék ilyen öltözetben... (Castelane az ajtó mögött némán eltűnik. Ritter gyorsan felveszi a táskáját, ebben a pillanatban bejön a király és Talleyrand. Ritter mélyen meghajol.) FOUCHÉ Ó, felség... (Fejet hajt az ágyban.) XVIII. LAJOS Üdv, herceg! Erre jártunk s gondoltuk benézünk. Doktor úr, betegünk állapota? RITTER (némi elfogódottsággal) Javul, felség, javul. XVIII. LAJOS Nagyszerű! Ugyanis minden ellenkező híresztelés ellenére: vannak pótolhatatlan emberek... (Közben Ritter gyorsan meghajol, kilépve eltűnik. Kis csend.) FOUCHÉ Nemrég neveztem ki a börtönök főorvosává... (Más hang.) Felség, minek köszönhetem... (Elhallgat.) XVIII. LAJOS Aggódtunk az egészségéért, herceg. Örömmel hallom, hogy kutya baja. Legalább kibírja, amit mondanom kell, hiszen ezért is jöttünk... (Kis szünet.) FOUCHÉ (rekedt) Hallgatom, felség. Engedje meg, hogy a herceget 567
