Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 5-6. szám - Beke György: Tóth Lajos alapításai (esszé)

főiskolásai szerveztek meg annak idején a maguk körében.” (Dr. Turczel Lajos egyetemi docens, Komensky Egyetem.)

„Tudtam a sellyei ifjúsági klubról, gondolati fogantatása pillanatától. Szerettem és féltettem: megtalálja-e a helyét mai életünkben és a sellyei fiatalok szívében? Azután meglátogattam őket, beszélgettem velük. Ereztem rajtuk, hogy értelmiségiekből kultúremberekké akarnak művelődni, és természetes, hogy azon a nyelven, amely számukra a legtermészetesebb, legakadálytalanabb, leginkább adott.” (Deme László vendégprofesszor, Komensky Egyetem.)

„Tóth Lajos igyekszik megvalósítani azokat az eszményeket, amelyekről a két nép nagy fia, Ady és Hviezdoslav csak álmodhatott.” (A Lúd című szlovák lap cikkének címe: A Vörösmarty Klub - a jóindulat missziója.)

Tizenegy évvel ezelőtt, klubok özönével együtt alakult meg a CSEMADOK védnöksége alatt a vágsellyei Vörösmarty Klub. Lelkesedés, jószándék lobogott mindenfelé. Szencen akkor kezdte a nép is jobban ismerni, nemcsak az értelmiség, a helység hajdani nagy szülöttét, a Házsongárdban nyugvó Molnár Albert énekszerzőt. Az alapítás jegyzőkönyve 1966 novemberét tünteti fel. Azóta sok klub, sok kezdeményezés égett el a forró lobogásban, fagyott meg a kényelemszeretetben, közönyben. A Vörösmarty Klub él, mert élteti Tóth Lajos józan, célszerű realizmusa. Minden munkát ő végez, a plakátragasztástól az előadók meghívásáig. Ez lenne a titka? Eddig legalább egyesztendei fizetését költötte a Klubra, pedig kétgyermekes családapa, egy blokkház lakója. Ez lenne a titka? Mindenki szívesen eljön ide Tóth Lajos meghívására, olyan rangja támadt a Klub estéinek. Háromszázötven felé tart előadásainak száma. Meg sem kísérlem felsorolni az előadók nevét, magyarokét és szlovákokét, akadémikusokét és néptanítókét, írókét és történészekét, karmesterekét és egyetemi professzorokét. Sellyén nyitott füllel hallgatnak meg mindenkit, aki szakmájáról kíván szólni egy félig falu, félig város helység magyar és szlovák lakóihoz. Érdekli az embereket a történelem és a geológia, az irodalom és a népzene, a nemzetiségi önismeret és a világgazdaság. Ez lenne Tóth Lajos titka? Szlovákiai magyar klub ez, amelynek előadásaira mindig eljönnek szlovákok is. Alkalmam nyílt beszélgetni Julius Morávek tanárral, a sellyei vegyészeti szakiskola igazgatójával, a helyi Matica Slovenska - a nagy múltú szlovák kultúregyesület - vezetőjével. „Eljárunk egymás előadásaira, szereplést vállalunk egymás estjein, vagy éppen együtt. A sellyei magyarok tisztelnek minket, mi hasonlóképpen a magyarokat. Akölcsönös megismerés és megbecsülés nagy eszménye elvont maradna az ilyen helyi, kicsi aprómunkák nélkül.” Ez lenne Tóth Lajos titka?

Mindegyik külön-külön és együttesen?

„Mindig az emberekhez szóltunk, csakis az igazat hirdettük és vallottuk akkor is, amikor a szlovák-magyar barátságról beszéltünk. Számunkra a művelődés az életet jelenti. Az ösztönösség kihalóban van, helyébe a tudat kell lépjen. Tudat nélkül az ember nem ember, a magyar nem magyar.” Tóth Lajos mondta, összegezésképpen a Vörösmarty Klub alapításának tizedik évfordulóján, magyar és szlovák hallgatóság tapsa közepette. Olyan magától értetődő egyszerűséggel és józansággal beszélt az élet igényéről, ahogyan hajdanán ezen a tájon a halálról szóltak, a Halotti Beszéd szavaival - a tatárjárásig, néhány éven át a szomszédos Deáki-Diakovcében őrizték azt a kódexet, amelyet ma Pray György neve után ismerünk. A magyar nyelv első üzenetét őrzi

527