Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 5-6. szám - Beke György: Tóth Lajos alapításai (esszé)

írásban a kódex, itt őrizte a mai emeletes templom helyén, aztán századokon át bujdokolva, majd a XVIII. század végén előbukkanva megint.

Tóth Lajos, szlovák barátaival, az élet hitét vallja és sugallja. Mikor éppen nem akadnak társai a munkában - akkor egymagában.

8/a - „A nyelv az emberi létet jelenti: szabad, kötetlen lélegzést. A nyelv egy nép életének legfontosabb szerve: ideghálózata. Ha itt bénulás áll be, megérzi az egész szervezet. Népet csak nyelvében és nyelvével lehet felemelni, amiből logikusan következik, hogy nyelve megbénításával ki is lehet semmizni. Nyelv nélkül nincs szellem, nincs erkölcs. Anyelv maga az emberség: mi különbözteti meg az embert az állattól? Nyelv nélkül semmi sincsen.”

(Fábry Zoltán: Kazinczy elkötelezettségében. Újra megjelent Vigyázó szemmel című gyűjteményes kötetében. Madách Könyvkiadó, 1971.)

9la - Nagy János szobrászművész értem jön Sellyére, autóján visz Szerdahelyen, Komáromon át, a Duna partját követve, az Ipolyig. A csehszlovák-magyar határtól száz lépésnyire, a szlovák oldalon, egy teljesen magányos villában él családjával. Közigazgatásilag Helemba faluhoz tartozik a tanya; nagy világkiállítások katalógusaiba került már be e parányi település neve. Nagy János állított ki Helsinkiben, Párizsban, Kölnben, Krakkóban. Ha szépíró lenne, egy mai robinzonádot írhatna meg: miként rendezte be maga és családja kényelems életét az Ipoly partján, kilométerekre a legközelebbi lakóháztól. Ebben a romantikus kastélyban - egy Bánsági nevű festőtől vásárolta volt meg - élhetne a lova, a kutyái, a gyümölcsfái között, minden kötöttség nélkül; legfennebb a határvadászok kukkantanak be hozzá, nagy ritkán ők is. De Nagy János úgy él ezen a szárazföldi szigeten, mintha Párizsban lenne, s az Ipoly és a szintén közeli Duna a Szajna két ága, a Notre-Dame szigete körül. Mindenről tud, mindenről véleménye van, ami a világban végbemegy: a jelenkorban és régmúlt évezredekben.

A sumérokról vitatkozunk, még kolozsvári otthonomban kezdtük el. Aztán kedvenc témájával folytatja: az összehasonlító szobrászattal, amelynek ötlete a sumerológia szomszédságában született meg benne. Szlovák és magyar nép- művészeti alkotások motívumrendszerét tanulmányozta; a habán leleteket, India művészetét; elment Mongóliába kancsók, edények domborítását szemügyre venni, persze, hogy a népi művészet jegyeit kereste Erdélyben, román és magyar kancsókat, tálakat; ismeri a baskírok, a grúzok népi kultúráját. Egy nép, egy művészet jelképrendszere benne kell hogy éljen e művészet minden ágában. Miért éppen a szobrászatból hiányoznának a nemzeti jegyek, amelyek évezredeket ívelnek át? De amelyek az idők mélyén valahol azonosak lehettek.

Szerdahely felé fordítja a kormányt, majd Komáromnál éljük el a Dunát. Cseles fiú, évezredek szobrászaténak alakulását magyarázza, s közben saját életének színhelyein akar végigvinni. A komáromi magyar gimnázium 1954- ben érettségizettjeinek tablója előtt mondja, hogy ez a szülővárosa, és az övék volt az első évfolyam a gimnázium újramegnyitása után. Szerdahely főterén egy testrészeire omló emberi lény: borzongató vád a fasizmusok embertelensége ellen.- A mi nemzedékünk még átélte a gyűlöletet, a megkülönböztetés, az el528