Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 5-6. szám - Beke György: Tóth Lajos alapításai (esszé)
egyik oldalán a szerkesztők önmagukról vallanak családiasán, tréfásan. A gabonasziget - Csallóköz szlovák neve - óhatatlanul „vicinális” lapjának szerkesztői azonban országos újságírói igényekhez mérik magukat, s a humor görbe tükrét nyilvánosan tartják önmaguk elé, nagykorúságuk tanúságaként. Milyen képet nyújt nekem, átutazó külföldinek a lap a mai Csallóköz életéről? Közéleti hírek, oldalas cikk Öllé Gyula járási párttitkár tollából a gabonakérdés helyi vetületeiről, a nőszövetség járási titkára, Haizok Mária asszonyok, lányok közéleti szerepéről értekezik; megtudhatom, hogy Nagyabony- ban Bihari János-emléknapokat rendeztek, közösen a Járási Népművelési Központ és a CSEMADOK Szlovák oldalakon, magyar oldalakon állandó téma: a tanítás, a tanulás, iskolákban és azon kívül, tanfolyamokon, otthon, az anyanyelvi képzés és a kölcsönös megismerés nyelvi követelményei. A helyi lap még „világméretű” kitekintésre is vállalkozik a nevelés terén. A Csallóköz említett számában Szent-Györgyi Albert tanulmányát folytatja: ,Ahogy ma tanítunk, olyan lesz a holnap...” 61a- „A szlovák nemzet ügyéért, az új Csehszlovákiáért, valamint nemzetközi méretekben a reakciós erők gyors vereségéért a felkelésben a szlovákok és a majdnem kétezer cseh mellett 26 nemzet és nemzetiség tagjai is harcoltak... Mintegy 800 magyar harcolt Kelet-Szlovákiában, az I. csehszlovák partizánbrigádban, a Ján ZiSka-brigádban, a Felső-Nyitra vidékén, a Szlávok Szabadságáért Partizánbrigádban és másutt. A Szlovák Nemzeti Felkelésben főleg Nógrádi Sándor százados partizáncsoportja, a Fábry J. által vezetett magyar partizánosztag és Adler Károly parancsnoksága alatt a Petőfi-csoport vált híressé. Magyar antifasiszták harcoltak más partizánalakulatokban is...” (Viliam Plezva: A Szlovák Nemzeti Felkelés forradalmi hagyatéka. Nakla- datel’stvo Pravda Könyvkiadó, 1974.) 7la — Ez lenne a Vág? Szelíd, szinte álmos folyó. Valamikor tutajokat röpített a hátán, álmokat hordozott az Északi-Kárpátokból a déli síkságok felé. Most iparüzemek hordaléka kavarog benne, talán ettől lassult el a folyása. Köztük a sellyei üzemeké. A vidék egyik gyárközpontja lett az öreg Vág-parti településből; ötezerről tizenhétre növekedett lakossága főképpen blokkokban él. Ipari iskolák képezik az üzem új nemzedékét. A magyar lakosság alig egynyolcada a mai lélekszámnak; iskolájuk régi épület, Pázmány Péter egykori kastélya és nyaralója szomszédságában, közel a Centrál szálló kávéházához, ahol minden héten egyszer a Vörösmarty Klub a házigazda. Ez a klub egyet jelent egy középkorú, alacsony termetű, szívélyes, szívós emberrel: Tóth Lajossal, a helyi magyar iskola történelem- és földrajztanárával, egy királyrévi bognármester nagyálmú fiával. Alma pedig egyszerű és merész: műveltté, öntudatossá tenni a település lakóit, a felnőtteket is, nemcsak az iskolás gyermekeket. Tizenegy esztendejét áldozta eddig erre. Csak tizenegy évet? Életet, ideget, kényelmet, mindent. De ismételten bizonyított: mit jelent egy cselekvő ember itt — és mindenütt. „A munkaprogram sokrétűsége és átgondoltsága az egykori Magyar Szemináriumokra emlékeztet engem, amelyeket a polgári Csehszlovákia magyar 526
