Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 5-6. szám - Beke György: Tóth Lajos alapításai (esszé)

járt havasalföldi nagybojár, Wesselényi-szabású iskolaalapító, reformokat álmodó nagyúr, aki erről a bécsi erdőről olyan naiv költői elragadtatással írt volt. Frissen zsonganak bennem a sorai, elindulásom előtt fejeztem be a kedélyes-szenvedélyes útinapló magyarra fordítását. Egyik Bécs környéki erdőből, Lichtenstein uradalmából idáig látott volna? - kísért meg a kétely. Felkapaszkodott ott az egyik sziklafokra, mint én most e dévényire, látta onnan „a Duna-ágak kanyargását, a felfelé és lefelé haladó bárkák sokaságát, valamint egész Bécset és igen sok környező falut, hasonlóképpen a szőlőhegyeket és a bevetett szántóföldeket. Legérdekesebb az, hogy ide látszik az öt postajárásnyira lévő Pozsony városa is”. Erőltetem a szemem, hiába: Bécset nem is sejtem a láthatáron. Másfélszáz év óta annyira szennyezettebb lett a légkör, nem engedi szállni a tekintetet? Orbán Balázs példájára odahaza is hiába próbálom a Hargita csúcsáról belátni a mai Tordát. Vagy néha megcsalnak az érzékszerveink: a távolságokat másként érzékeljük innen odáig, mint onnan ide? Kedves házigazdám, Sebők Zoltán doktor éppen azért hozott ki a dévényi sziklához, hogy a még szűzi természetet csodálhassam meg, a nagy találkozást folyam és erdők, sziklák és vizek között, ahol országok, társadalmi rendszerek, nyelvek, népek, hagyományok találkoznak. Lokálpatrióta büszkeség is munkálhatott Sebők doktorban, ősei századokkal számlálták az itt töltött időt. Ez a sziklafok, alant a városka, Dévény immár Pozsony közigazgatása alá tartozik, de megőrizte előjogait a természeti táj is, a főváros lakóinak kedvelt kirándulóhelye.

2/a — Jönnek ide, persze, sokkal távolabbról, egész Szlovákiából, a morva és a cseh tájakról: Dévény a szláv népünnepélyek, kulturális seregszemlék színhelye. A népi-nemzeti öntudatosodás, amely a szlovák népet oly mélyen áthatja, és szocialista eszményekkel ötvöződik a közösségi tudatban, Dévényben találta meg a maga jelképét, a roppant erejű Duna, a szelíd Morva és a konok sziklafal hármas határánál. Magam ugyan a Vág partjára vagyok hivatalos, a sellyei Vörösmarty Klub patrónusához, Tóth Lajos tanár barátomhoz, de jó az, hogy elébb eljöttem ide. Szlovákia magyarságának élete abban a keretben, lehetőségek és adottságok között zajlik, amelynek jelképe a mai Dévény is. E sziklafokon át lehet igazán - lélekben - belépni a Szlovák Szocialista Köztársaság jelenébe; látni, érzékelni, tapasztalni, tanulni. Magammal vihetem innen e dacos sziklatorony emlékét, immár önnön bizakodásom jelképeként is. Jó ilyen merész sziklát választani jelképül, az embernek így magasba kell tekintenie mindig, akkor is, ha a lába elé nézne inkább a sűrű forgalomban. Dévény: Ady jeképe a költészetben és a szláv népi ünnepélyeké a mai életben. Hiszem, hogy jogunk és örökségünk összekapcsolni, okosan, szépen, egymást tisztelőén és megbecsülőn, így magamban legalább, e közös jelképeket.

.Alapvető dolog, hogy a táj erős hatással van azokra, akik nemzedékeken keresztül benne élnek: fizikailag és lelkileg egyaránt bélyeget nyom az élő emberre. Mélyen és megközelítő biztonsággal, a magam számára, csak a Székelyfölddel kapcsolatban tudtam ezt megállapítani...

Egyelőre nem tudom megmagyarázni magamnak, hogy mi lehet ennek az oka: az én érzékeim működnek-e rosszul, vagy a csehszlovákiai mai magyarság olyan más és sokkal erősebb hatásnak van kitéve, amely a táj hatását teljesen közömbösítheti.

523