Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 5-6. szám - Gyurácz Ferenc: A politikatörténeti esszé mestere - Halász Imre, a Nyugat főmunkatársa
hesse a megható, romantikus színeket sem: idős korában nőül vette pártában maradt egykori imádottját, akit a rendes időben, amikor még szegény pápai tanár volt, nem vehetett el. Gömbös Petronellának hívták az úrhölgyet, a vasi Gömbösökből, akikkel szegről-végről Halász is rokonságban állott. Az agg Gömbös, a kisasszony mord atyja különben ugyancsak kosarat kapott ifjúkorában, s majd évtizedekkel később, 60 évesen oltárhoz vezette szíve egykori hölgyének leányát. E kései frigy gyümölcseként született Petronella kisasz - szony. Lám, Halász Imre figyelme ily regényes mozzanatokra is kiterjed... A testes kötet utolsó esszéje egy kettős portré, címe: ’Sennyey és Kállay. Van-e ki e neveket ismeri? Báró ’Sennyey Pál munkásságáról az elmúlt évek történelmi munkáiban (pl. Dénes Iván Zoltán témáját tekintve úttörő könyvében) immár lehet olvasni ezt-azt, s Kállay Béni fenomenális figurájára is vetült némi fény 1867-es Stuart Millfordítása elé írt, „A szabadságról” című tanulmányának nemrégi újrakiadása révén, illetve Nemeskürty István néhány írása nyomán. Mivel azonban a hangadó értelmiségiek közfelfogása már e két férfiú működése idején is, azóta pedig még inkább a „haladás” szakrális dogmája jegyében állott, és ráadásul egyre kevésbé tűrte-tűri el annak föltételezését, hogy a progresszió, amennyiben értelmes fogalom, nemcsak baloldali eszmék és erők által valósulhat meg, a konzervatív államférfiak és gondolkodók, kivált ha semmi módon nem lehetett őket sem gazemberként megbélyegezni, sem „haladóvá” átmaszkírozni, sorra feledésre ítéltettek. Halász a század elején már innen hívta őket elő. Az 1870-es évek második felében, a Kelet Népe szerkesztésében működött együtt mindkettejükkel, amidőn a konzervatív ellenzék soraiban pályájuk rövid időre összetalálkozott. ’Sennyey, ez a kényes főúr, „az arisztokrata tulajdonságok ideális megtestesítője” alkalmas lett volna a legmagasabb szerepek betöltésére, de az idő nem kedvezett neki. Kállay — aki csak fenntartásokkal nevezhető konzervatívnak — eljutott az osztrák-magyar közös pénzügyminiszteri székig, de a legnagyobbat talán Bosznia bölcs kormányzójaként, fejlesztőjeként, valamint a szerbekről és bosnyákokról szóló pompás dolgozatok szerzőjeként cselekedte. A délszlávok máig számon tartják, mi elfeledtük... Halász Imre érdeklődése a magyar konzervatívok iránt nem magyarázható pusztán a ’Sennyey iránti személyes rokonszenvével. Sőt, e kapcsolat is - ’Sennyey kezdeményezésére - azért jött létre, mert Halász a parlamenti reform kérdésében a báróéval rokon nézeteket hirdetett cikkeiben. A magyar konzervativizmus élete végéig foglalkoztatta, amit az is bizonyít, hogy egyik utolsó írása - a Nyugat 1917. november 1-jei számában jelent meg - id. Sző- gyény-Marich László konzervatív politikus 1849-re vonatkozó emlékiratainak igen részletes és alapos ismertetése volt. Nem azonosulással, de beleérzéssel, a racionális megfontolásokat keresve és a jóhiszeműség vélelmével szólt mindig azokról a konzervatív arisztokratákról, akik többé vagy kevésbé szembe- nálltak 48-cal, s akik közül többen az önkényuralom során fontos hivatalokat vállaltak. Halász 67-es liberalizmusa alapjaiban megegyezett Andrássy és Deák felfogásával. Bizonyos kérdésekben azonban eltért attól. Mégpedig részben konzervatív, részben pedig éppen ellenkezőleg, a radikális szabadgondolkodás irányába tért el. Az erőnek politikai ultima ratio-ként való felfogása, „az állami rend és tekintély”, valamint a „parlamenti anarchia” megrendszabályozása 518
