Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 5-6. szám - Gyurácz Ferenc: A politikatörténeti esszé mestere - Halász Imre, a Nyugat főmunkatársa

tikatörténet kérdései tartoztak, amelyeket világpolitikai perspektívában, és - ami ritkaság - a gazdasági, pénzügyi problémák beható ismeretében értelmezett. írásainak egy részében személyes emlékeit is az elemzés szolgálatába állította. A Nyugathoz kapcsolódására éppen az teremtette meg az alkalmat, hogy Ignotus egy személyes emlékezéssorozat megírására kérte föl.

Az emlékirat elkészült, és kiderült: a magyar történeti esszéirodalom jelentős művel gazdagodott általa. Mielőtt megismerkednénk vele, röviden tekintsük át az ekkor már 70 éves szerző életrajzának korábbi csomópontjait.

HALÁSZ IMRE ÉLETE

Halász Imre 1841. október 12-én született a Vas megyei Koltán (ma: Nemes- kolta), evangélikus birtokos nemesi családban. Kőszegen, Sopronban, majd Eperjesen járt gimnáziumba. Kiválóan tanult. Az antik nyelveken és a németen kívül - önszorgalmúlag - elsajátította a francia és az olasz nyelvet. 1861- 65 között jogot hallgatott a pesti egyetemen. Ekkor ismerkedett meg nemzedékének, a kiegyezést fiatalon és nagy reményekkel megélő, ám később az illúziók elvesztését is keserűen megélni kénytelen, európai műveltségű generációnak számos tagjával. (Amennyire az életrajz szűkösen ismert tényeiből és az öregkori írásokból megítélhető, a józan gondolkodású Halászt nem rendítette meg a számos nemzedéktársát létében is megingató kiábrándulási folyamat.) Ebből az időből ered a barátsága többek között Arany Lászlóval, Ábrányi Kornéllal, vagy földijével, Széli Kálmánnal, a hetvenes évek kiváló pénzügyminiszterével, későbbi miniszterelnökkel, akivel együtt végezték a jogot, s közös erőfeszítéssel tanulták az angol nyelvet. 1865-ben lépett a hírlapírói pályára. Első cikkei (a közoktatási politika némely időszerű kérdéséről) a br. Kemény Zsigmond szerkesztette Pesti Naplóban jelentek meg. 1866-tól a Magyarország Anyagi Érdekei című nemzetgazdasági szaklapnak lett főmunkatársa, majd szerkesztője, 1868-71 között a Fáik Miksa-féle Pester Lloyd-nak fővezércikkírója (német nyelven). Később is számos magyarországi magyar és német lapnak volt szerkesztője vagy „dolgozótársa”, miközben több jeles külföldi lapba és a Brockhaus Conversations lexikonba is írt. A maga indította lapok közül a Közérdek című politikai napilap a Deák-párt megmenthetésének - téves - reményében szerveződött és működött 1874-75-ben. A fúzió után báró ’Sennyey Pál (ejtsd: zsennyei!) európaias konzervatív pártkísérletének szolgálatában, Kállay Bénivel együttműködve a Kelet Népe című lapot alapította és szerkesztette. Összességében sok ezer cikket írt, ezek azonban legnagyobbrészt, a kor szokásának megfelelően, névtelenül jelentek meg. Angolból lefordított s 1867-ben közrebocsátott egy társadalomtudományi kézikönyvet, amelyhez előszót is írt.

Halász Imre azt a jófajta tizenkilencedik századi újságírást művelte, amelynek nagy mesterei közé egy Kemény, egy Eötvös, egy Csengery tartoztak. Ázt a publicisztikát, amely - Schöpflin Aladár jellemzése szerint - művelt, tudományosan képzett és érvelő, értelmileg meggyőző újságírás volt, szemben az új idők hangulati, a tömegszuggesztiót célzó zsurnalizmusával, amely nem meggyőzni, hanem „beugratni” akarja az olvasót. Az akkori publicista valójában politikus volt, akinek esszészerű fejtegetései viszonylag kicsiny, de művelt

512