Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 5-6. szám - Gyurácz Ferenc: A politikatörténeti esszé mestere - Halász Imre, a Nyugat főmunkatársa

GYURÁCZFERENC

A politika- történeti esszé mestere

HALÁSZ IMRE (1841-1918),

A NYUGAT FŐMUNKATÁRSA

Az 1912-es év derekán új főszerkesztőt kap a Nyugat: Osvát Ernőt Ignotus váltja fel, aki a július 1-jei szám élén más változásokat is bejelent. így például a szerkesztők - Ady Endre, Fenyő Miksa -, valamint a főmunkatársak új névsorát, s egyáltalán, magának a főmunkatársi titulusnak a bevezetését. Á nevek e számtól kezdve olvashatók a folyóirat címlapján. Az első főmunkatársi névsor így fest: Ambrus Zoltán, Babits Mihály, Halász Imre, Móricz Zsigmond, Osvát Ernő, Scböpflin Aladár.

A hat névből ötöt minden iskolásgyermek ismerhet. Ambrus, Babits, Móricz, Osvát, Schöpflin: irodalmunk klasszikusai, ki-ki a maga műfajában, a maga szerepe szerint.

De kicsoda az ismeretlen hatodik? Ki ez az egyszerű, hétköznapi magyar nevet viselő férfiú a modern magyar irodalom fényes csillagai között? S ha köztük van, miként borulhatott rá mégis a feledés homálya?

Halász Imre elsősorban politikai és gazdasági újságíró volt. Nyugat-béli jelenléte nehezen illik bele a lapról s a lap szerzőgárdájáról kialakult, s még a literátus értelmiség egy részétől is dédelgetett, sablonos képbe: az önmagát a társadalmi s kivált a politikai vonatkozásoktól légmentesen elszigetelő, az ún. „öncélú” irodalom steril artisztikumában lubickoló társaság imágójába. Elfelejtetésének ez lehet főoka. Csakhogy (kell-e mondani?) ebbe a képbe maga a valóságos Nyugat sem illik bele. Kivált nem történetének első, Ady- és Mó- ricz-fémjelezte korszakában. Olyannyira politikus volt ekkor a lap, hogy a közvetlenül politizáló írásoknak is rendszeresen helyt adott. A minden szám élén közölt vezércikk, „A politika mögül” című rovat (Ignotus, Fenyő Miksa és mások cikkeivel), Ady Endre, Szabó Dezső és még többek írásai jelezték igen markánsan ezt a vonulatot.

Halász Imre 1910-től nyolc éven keresztül gyakori szerzője volt a Nyugatnak. Tanulmányai, esszéi, cikkei, könyvismertetései az éppen zajló politikai folyamatokhoz is gyakran kapcsolódtak; nem a hírlapi debatter modorában persze, hanem az evolucionista eszményeit a történelem és egy hosszú közszereplői élet tanulságaival egyeztető, széles látókörű, higgadt szemléletű elemző távlatos bölcsességével. Érdeklődési körébe elsősorban a magyar poli511