Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 5-6. szám - Kiss Ferenc: Napló

Aztán még az E. F. ügyről folyt a szó. Végig rapszodikusan, zihálva. Elmondtam, hogy mikor a Dolmányos könyvét Janics megbírálta, s akkoriban, mint a CSEMADOK elnöke itt járt Dobos, Aczél szemrehányást tett neki.

Én: Nemes szerint az Egyedül vagyunk óta nem írtak így.

Illyés: Történt valami részükről?

Én, komoly érdeklődéssel: Úgy látszik nem kapták meg felülről azt a támogatást, amit reméltek. De hát még nincs vége. Ritkán érzi az ember eny- nyire: minek is kell fegyvert veretni... Hiába van meg bennünk a hajlandóság minden toleranciára. Na, de öt évig megint nem szólalok fel. De ez már tűrhetetlen volt.

Komlós: Közbevet valamit, talán arra, hogy nem jó ez az állapot, a hadakozás kényszere. Talán a Nemes egy szövegére kérdezett rá. Hol mondta?

Illyés: (A Nemes György szövegére is, meg a Komlós bemutató szavaira: „híres, sőt hírhedt népi”.) A Ferenc írása kitűnő.

Én: Ha ezt még lenyelnék is, de a júniusi Kortárs Illyés-cikkét már nem hagyják szó nélkül.

Illyés: Az elmondott szövegre gondolsz vagy a toldalékra? (Mondtam, hogy az utóbbira.)

Illyés: (Komlóshoz) Saint Exupery-hez hasonlítottam, hadd ütközzenek csak meg. Megmondtam, hogy nagy író. Amit az Őszi változások-ban is ír Flauberti. Tőle tudom én is, milyen a paraszti szerelem.

Komlós: Én is nagyon becsülöm, de a népírót talán nem annyira.

Én: Az anyaga önmaga is kivételes érték.

Illyés: Nemcsak az anyaga. Nézd meg (Aladárnak) azt a novellát: - (közben evett, s hirtelen váltásai kérdezett). Hány éves vagy?

Én: 42.

Komlós: Most olvastam Németh L. kiadatlan tanulmányait. Nem tudtam letenni.

Illyés: S egy Abody nevű? gúnyos, gyalázkodó cikket írt róla az És-ben. Hogy nem is kiadatlan stb.

Komlós: Helyesel. Most mit csinál, hogy van?

Illyés: Jól van, egész vidám.

Én: Ez lesz a következő vakmerőség: megírni Németh László poeticáját, pedagógiáját, politikáját.

Komlós: Ezt tervezed?

Aztán a Herder-díjra és Kovács R-re terelődött a beszélgetés. Kérdeztem, hogy erre a kitűnő választásra. Elmondta. - S külön, hogy most Erdélyben van P.

Én: Bizony nagy dolog, hogy a nélkülözés után majd belecsöppen a bécsi ösztöndíjba. És kivételes, mert a füredi összejövetelre van 800 000, de ezek a gyerekek itt vesztegelnek.

Illyés: Igen helyeselt. (Komlóshoz) Az ember nem is tudja, kik vannak, mit csinálnak. Itt van Ferenc is.

Én: Bizony lemaradtam.

Illyés: Nem maradtál le, csak nem ismernek.

Szó volt még a Horváth Anna-plakettről, arról, hogy én voltam, akit Komlós ajánlott be Illyésnél. „Ez már a mi módszerünk” — mondta Illyés a paradox megoldásra utalva.

506